Gáz, hogy elvárom egy nőtől, hogy házias legyen, szeresen főzni, takarítani?

A klasszikus felállás szerint a férfi dolgozik, a nő pedig vezeti a háztartást, neveli a gyerekeket.

Tehát, eltartani is el szeretnéd? Az is rendben van? Vagy csak a neked tetsző részek maradjanak a hagyományos családmodellből?

Röhej..."PErsze főzök meg takarítok, de így nem az igazi." - Hát a nőnek sem.

Szerintem amíg te ezt megbecsülöd, és valóban így gondolod, addig az ég világon semmi baj nincs vele. Persze emellett figyelni kell rá (amit gondolom így gondolsz te is), hogy az egy alapvető szempont legyen, hogy bár nem egyenlőség van, mert nem pont ugyanazt csináljátok, de abból a szempontból legyetek "egyenlő jogúak", hogy mindkettőtöknek jár a megfelelő pihenés, egyikőtök se legyen túlterhelve. (És ez megint csak nem azt jelenti, hogy perce pontosan ugyanannyit dolgozzatok, hanem a terheket egyenlőképpen osszátok el, és ne az legyen, hogy míg az egyikőtök lógatja a lábát, a másik megszakad. (Persze huzamosabb időre levetítve, simán előfordulhat, hogy te éppen pihensz amikor ő takarít, vagy fordítva.) És ebbe azt is bele kell kalkulálni, hogy ha valamelyikőtök kevésbé terhelhető, akkor azt is figyelembe veszitek (terhesség, betegség, tartós pl. munkahelyi stressz, stb.)

Manapság nagyon divatos (főleg amikor valakinek nem komoly, vagy nincs kapcsolata) az egyenlőséget, meg egyenjogúságot, meg a "mi éri meg"-et hangoztatni, (ami közvetve mind az "én,én,én" ismételgetése), de egy valódi kapcsolat szerintem nem erről szól, hanem a megosztásról és a "mi"-ről. Együtt kell elviselni a terheket, és megosztani a feladatokat, és szerintem ha valaki szeret valakit, akkor igyekszik a legmegfelelőbb lehetőséget megtalálni számára. És ha ez kölcsönös a kapcsolatban, akkor egy "ugyanolyan", de mégis más egyenlőséget kapunk, ami sokkal stabilabb, mintha mindketten csak védik a saját "jogaikat", és ezzel gyakorlatilag elzárkóznak egymástól.

Az viszont nem egyértelmű, hogy ezt mikor várod el egy kapcsolatban. Ha együtt éltek akkor oké, teljesen természetes, de szerintem amíg nem, addig ugye két külön háztartás van. Azt elvárni, hogy a sajátja mellett egy másikat is a nő tartson rendben, már nem olyan kóser szerintem.

Hogyhogy így eltűntél, amint megkérdezték, hogy te mit csinálnál cserébe? :D Ja, hogy valószínűleg provokáció a kérdés. Így érthető.

Amúgy nőként én azt mondom, hogy ha a párommal leülnénk ketten, és együtt megegyeznénk, hogy ő dolgozik, én meg csinálok otthon mindent, az tök jó és működőképes rendszer lehetne.

Ha meg közölné velem, hogy ő elvárja ezeket úgy, hogy mellette dolgozzak is, akkor röhögve hagynám ott.

Én is vágyom rá, hogy meleg étellel, tiszta lakással, kimosott, vasalt ruhákkal várjanak haza.

Mindenki örülne neki.

N

Nekem nőként alapból van indíttatásom arra, hogy a páromat tiszta lakásban, meleg étellel várjam. Egyszerűen nekem is jól esik, mikor látom rajta, hogy örül és ízlik neki a főztöm. Belőlem egy jó párkapcsolat kicsit kihozza a "gondoskodó" énemet.

De azért valljuk be, a mai világban hosszú távon nem működik az, hogy csak és kizárólag a nő mos, főz, takarít, neveli a gyereket. Ugyanis manapság egy fizetésből nem igazán lehet megélni, a nő is dolgozik napi 8-10 órát. Nem egészen lenne igazságos, ha emellett még minden házimunka és gyerekkel kapcsolatos dolog a nyakába szakadna. Szóval annak ellenére, hogy szeretem meglepni a párom, szeretem rendben tartani a lakást, attól még igen is elvárom egy tartós kapcsolatban, együttéléskor, hogy a férfi is besegítsen a házimunkába.

#27: még így sem igazságos. Fizeti a nyugdíj járulékod? Mi van, ha elvaltok? Kiestél a karrieredből. Igen hátrányos helyzetben leszel munkakeresésnel.

Ráadásul otthon lenni, háztartási teendőket végezni unalmas és nem egy szellemi kihívás.

és te mit tudsz neki nyújtani?

nem gáz, nagyon vidéken még vannak ilyen nők, akiknek ez perspektíva