Csak barátság volt közöttünk szexxel, de teherbe estem. Ő azt akarja, hogy elvetessem, de én meg szeretném tartani. Mit tegyek?

Olvasd el Csernus, Nő című könyvét kezdésnek.

Személyes véleményem az hogy ne tartsd meg, egy gyereknek családban kell felnőni. Valamint neked is borzasztó nehéz lesz egyedül, nem csak anyagilag hanem minden féle képpen.

Lesz még lehetőséged gyereket vállalni ha minden adott lesz hozzá.

Gondolom a pasi azért tiltakozik, mert nem a haverjától szeretne gyereket, hanem olyantól, akivel szeretik is egymást, nem? Vagy nem akarja lekötni magát, ezer oka lehet még.

Ezt az "inkább ne tudja, hogy van egy apja" dolgot nem értem. Néhány éves korában csak feltűnik a gyereknek, hogy mindenkinek van apja, csak neki nincs. Vagy arra gondoltál, hogy ha majd lesz új pasid, akkor a gyerek majd azt hiszi, hogy ő az apja? Vagy nem mondod meg neki, hogy az apjával mi a helyzet? Ez nekem nem világos, de elég negatív hatású.

A döntés a tied, de ha csak segítséggel tudnád eltartani egyedül az biztos hogy jó lenne a gyereknek? És neked?

Hogy sikerült ezt összehozni amúgy? Talán egyszerűbb a megelőzés, mint utólag ilyen kérdésekben dönteni...

Egyesek de lazák: öld meg!

Ne tedd! Döntöttél, és csináld végig nyugodtan, főleg, ha van segítséged. Ha megszületik, fel tudod nevelni, s még a válás traumáját sem adod neki.

Sok erőt hozzá!

Ha csak segítséggel tudod eltartani, az azt jelenti, hogy nem tudod eltartani.

Egy dolog, hogy most a szüleid segítenek, mert mégis csak az unokájuk, és téged se hagynak éhen halni, de erre támaszkodva felelőtlenség gyereket vállalni.

Nem tudhatod, hogy meddig áll módjukban támogatni. Bármi történhet: betegség, baleset, ne adj isten haláleset. Épp elég lesz nekik a maguk baja akkor.

Az is gyakori, hogy ilyenkor megromlik a viszony a szülőkkel. Eltérő nevelési elvek, mindenbe beleszólnak, stb.

Kisgyerek nélkül sem voltál képes kialakítani egy egészséges párkapcsolatot, pedig "benne vagy a korban". Mi lesz veled egyedülálló, kisgyerekes anyaként? Tessék kicsit sűrűbben olvasgatni a gyakorit: gyakorlatilag mindent megtestesítesz, amit a fiatal férfiak nem akarnak. Az alfahímtől estél teherbe, szülsz egy gyereket, aztán a következő kapcsolatod anyagilag is kell, hogy segítsen, hogy el tudd tartani, mert te nem tudod. Pedig "benne vagy a korban". Ennek teljesen más kinézete van, mint annak, ha 10 év házasság után elváltok, fizet a férj gyerektartást, és te el tudod tartani magatokat. Akármennyire is fájdalmas olvasni. Lehet, hogy a randipartner nem fogja ezt így nyersen odavágni az arcodba, de pár szexen kívül nem akar majd tőled semmit.

Ez a "benne vagy a korban" azt feltételezi, hogy gyerekszülésre, családalapításra alkalmas korban vagy, felnőtt nő, akinek önállónak kéne lenni, és képes kell legyen egyedül eltartani egy kisgyereket. Na de mégsem... Miért gondolod azt, hogy ez a jövőben változni fog? Vagy arra számítasz, hogy egész éltedben kitart az a segítség, amire alapozva most szülni akarsz? A te szüleid is öregedni fognak, és gondolom azért majd mennének nyugdíjba ők is, megérdemelt pihenésre.

Az sem csak városi legenda, hogy kisgyerekkel bitang nehéz munkát találni. Hozni-vinni kell oviba, állandóan beteg, stb. Ha most van is fix munkahelyed, az se jelent semmit. Nincs melletted egy támogató férj/apa, úgyhogy egyedül kell megoldanod. Többet kellene keresned úgy, hogy kevesebbet tudsz dolgozni. Vagy: majd felnevelik a nagyszülők, amíg te túlórázol, és este beugrasz hozzá egy puszira, mielőtt elalszol.

Tartok tőle, hogy neked a leghalványabb sejtelmed sincs, hogy mivel jár egy gyereket egyedül felnevelni, mennyibe kerül, és hogy mekkora felelősség.

Bármennyire is nehéz, egyet kell felfognod. A gyereket egy nő magának szüli! Soha, senki segítségére alapozva nem szabad szülni, beleértve a saját férjedet is! Ha bármi történik, el kell tudni tartani egyedül, fedelet, ételt, ruhát, gyógyszert kell tudni biztosítani neki, anélkül, hogy bárkitől kérni kell. Ugyanis mondhatja azt az "apa" is, a nagyszülő is, hogy itt ő befejezte, oldd meg egyedül, szevasz, lehet menni. A gyerek életében az egyetlen biztos pont az anyja, aki élete végéig felelősséget vállalt érte.

TE már most ott tartasz, hogy segítségre van szükséged, mikor a legkisebbek a kiadások a kisbaba körül. Ennél csak nehezebb lesz.

Azt hozzá se teszem, hogy ő is tudni akarja majd, hogy ki az apja, miért nem kíváncsi rá, hogy ismertétek meg egymást, stb. Nem hiszem, hogy kevésbé fájdalmas élni azzal a tudattal, hogy van egy apád, de sza.rik rád, feléd se nézett soha, mint azzal, hogy a szülők elváltak, és csak kéthetente lehet apánál.

Mit fogsz mondani neki? "Nem szerettem apádat, csak összejártunk dugni, és besikerültél, ő pedig el akart küldeni abortuszra." Hú, de romantikus.

Hagyjuk azt az álszent dumát, hogy a legszebb dolog egy gyerek, bearanyozza az életed, és nem fogod soha megbánni. De, meg fogod, és most toszod el az egész életed. Persze, akkor is azt fogod mondani, hogy nem bántad meg, ha véreset vizelsz, hogy minden számlát ki tudj fizetni, és még kajára is maradjon. Az teljesen természetes, hogy az ember szereti a gyerekét, bármilyen nehéz is az élet. Ezért tabutéma azt feszegetni, hogy valaki megbánta a felelőtlen gyerekvállalást. Pedig hidd el, hogy sokkal többen vannak, mint ahogy azt te el tudod képzelni.

:)

Ne itt a szüzektől kérj tanácsot, hanem a gyerekvállalás kategóriában.

Nyilván a pasinak az lenne jó, ha elvetetnéd, hiszen egyrészt nem belőle kaparnak ki egy gyereket, nem neki kell feldolgozni az átélt traumát, másrészt nem lesz kötelezettsége, harmadrészt nem lesz lelkiismeretfurdalása, hogy nem látogatja, negyedrészt nem fog félni, hogy valaha felbukkansz, ötödrészt így megmarad az idilli családi képe, az első gyereke születhet akár házasságba.

Az abortusz nem olyan, mint egy körömvágás, hogy eltávolítják a nem kívánt részt és kész.

Terhes vagy, hamarosan elkezdesz hányni, érzed, hogy valami történik, ellepnek a hormonok, érzed, hogy megkeményedik a méhed, folyamatosan gyereken gondolkozol, tervezed az esetleges jövődet, aztán bumm, az abortusz után minden, de minden eltűnik.

Hacsak nem kézzel lábbal tiltakozol a gyerek ellen, ne menj abortuszra, mert egy életre belerokkansz lelkileg. Én abortuszpárti vagyok, de csak az menjen szerintem, aki tudja mi is ez, és megingathatatlan benne.

Igen, nevelni könnyebb egy gyereket, mert a sok negatív gondolat mellett több az öröm.

Én megtartanám(megtartottam) nem pont ilyen körülmények között, mert kapcsolat elején jött össze, de a végkimenetel hasonló, mint amit te elképzelsz.

Klasszul élünk, társat találni nem nehezebb, mint volt. Régen is hetek alatt szakítottam mindenkinek, mostanában is hasonló a helyzet, csak már napok alatt rájövök, ha valakit nem szeretnék az életembe. A jelentkezők száma nem csökken, ha tanult vagy, jó állásod van stabil anyagi helyzettel, és külön élsz a szüleidtől, na meg persze vékony vagy és jól öltözött.

Össze lehet ezt hozni, nyilván egy rakás lúzer ember van, aki szerint nem lehet, mert nekik gyerek nélkül sem megy, de te ismered magad.

Ha megszakításos védekezésből jött össze, nem lenne lelkiismeretfurdalásom a srác miatt, ha viszont tabletta mellett fogant, mint nálunk, egy kicsit sajnálnám, de 2 boldog ember élete, egy kevésbé elégedetténél többet ér.

Egyébként kevésbé sérülnek azok a gyerekek, akik apa nélkül nőttek fel, mint azok, akiket elhagy az apjuk. Mert előbbiek nem tudják, miről maradtak le, csak kívülről látták. Ha megtartod a gyereket, egyszer legalább menj el egy pszichológushoz, jó lesz egy pártatlan véleményt is hallani.

Ja és ne hazudj a gyereknek, de ne is dramatizáld túl. El lehet mondani, hogy sokfajta család van. Van, ahol egy anyuka és egy apuka van, van, ahol két anyuka, vagy 2 apuka, vagy csak egy anyuka/apuka. A tiétek egy olyan család lesz, ahol csak anyuka van.

Ha rákérdez, hogy hol az apja, mondhatod, hogy anya és apa nem szerették egymást, apa elment, így neked csak anyukád van. Kb 8 éves koráig ezzel lazán beéri, nem is hazudtál. Nem kell túldramatizálni a helyzetet.

Nem ideális, de jelentkezzen már itt valaki, akinek a gyermekkora ideális volt minden téren. Mindenki a legjobbat akarja a gyerekének, de senkinek nem jön össze. A milliomos örökös csemetéken is nagy a nyomás, sok a depressziós, a rossz házasságban felnövő gyerekek sérülnek pedig a legjobban.

Mindenki szív valahogy, szerintem, ha meg szeretnéd tartani, akkor az a kisebbik rossz, ha megtartod.

szex + (-val, -vel) = szexszel

A te döntésed, hogy megtartod-e. Én a helyedben még gyerektertást is követelnék rajta, sokat segít az a pénz majd.

#13, Te is laza vagy, hogy azt tanácsolod egy egyedülálló nőnek, aki nem fogja tudni magukat eltartani, mert nyilván segítség alatt a szüleit érti, hogy peeersze, tartsd meg, lesz, ami lesz, a gyerek meg majd elfogadja, hogy az apja nem volt kíváncsi rá, és egy életre nyomasztja majd, hogy van valahol egy gyereke, csak hát anyucit nem érdekli, mert mivel az ő testében van a baba, ezért azt gondolja, egyedül az ő ügye.

Remélem, mikor ne adj isten, a kérdező szülei nem lesznek, vagy nem tudnak segíteni, te akkor is ott leszek, pelenkát, tápszert veszel, ápolod a kicsi lelkét, aki nem érti, hol az apja, vigyázol a picire, mikor szülőire kell menni, bölcsit keresel, esetleg fejlesztőre hordod, és állod is a költségeit.

Bakker, azt mondani, persze vágj bele, nagyobb felelőtlenség, mint azt mondani, vetesd el. A kérdező tanácsokat kér, de ne te hurrogd már le azt, aki az abortuszt mondja, ez nem egy hal az akváriumban, amire rávágod, hogy persze, szerezd be, majd ott elúszkál.