Házasodnátok a biztos háttér, a jó anyagi lét miatt vagy kizárólag szerelemből?

Köszönöm de a szerelemben már nem hiszek,nem vagyok már kisfiú,illetve van annyismeretem a nőkkel kapcs.,hogy ne is gondoljak ilyesmire :D

Mivel az egzisztenciális hátterem pocsék egy igényes nő aki lehetővé tenné,hogy gyermeket merjek nemzeni az anyagi jóléte révén abszolúte elnyerné minden odaadásomat.

Első házasságomat kizárólag szerelemből kötöttem. Úgy mondanám, mindketten átlagosan élő családból jöttünk, ám ha őszinte akarok lenni, csórók voltunk. Hiszen, attól, hogy szüleinknek volt lakása, még nem voltunk jó anyagi körülmények között. Úgy képzeltük mi is, majd együtt mindent megoldunk, hiszen a legfontosabb a szerelem, a többit majd munkával megszerezzük. Erre mondják, hogy rózsaszínű köd lebegett a szemünk előtt! Pár év alatt elpárolgott ez a köd. Az asszony egy év után otthon maradt, hiszen jött a két gyerek egymást követően. Megszakadásig dolgoztam, hogy eltartsak négy embert. Hajnaltól késő estig, majd hattól hajnali hatig, majd 24-48-ban, ekkor a szabadnapokon másodállásban máshol reggeltől estig... :-( Anyagilag nem lettünk előrébb, ám jött a magas vérnyomás, a cukorbetegség, gerincbetegség, végül az intenzíven kötöttem ki 30 évesen trombózissal. :-( /pedig nem dohányzom, alkoholt soha nem ittam, fiatalon aktívan sportoltam/

Ezután a nagy szerelem is betette az ajtót. Nejem visszament dolgozni, egy hónap után pedig elfelejtett hazajönni éjszaka. :-(

A szakítástól 1,5 évig nem randiztam, majd néhányszor próbálkoztam. 5 év után ismertem meg második nejem. Inkább erős barátság volt köztünk, mint lángoló tűz. Szimpatikus volt, egy hullámhosszon voltunk/vagyunk, ám nem mondanám bombázónak, inkább átlagosnak.

Válás után nehezen, de talpra álltam. Továbbtanultam, két tanfolyamot is elvégeztem. Szellemi munkát vállaltam, elég jó fizetéssel. Saját ingatlant is elértem, mielőtt elvettem második nejem. Ő gazdagnak mondható. Nem tagadom, a vagyon sokban hozzájárul a jó házasságunkhoz. Mindenünk megvan, nem nélkülözünk.

Adakozni is szoktunk. Jelenleg is épp költözünk, ingyen elajándékoztunk számtalan jó minőségű bútort, ruhákat, stb.

50F

Nem házasodnék kizárólag biztos anyagi háttér miatt, de kizárólag szerelem miatt sem.

"Amennyiben saját életetek nem biztosított, azaz nincs saját ingatlanotok, nincs tartalékolt pénzetek, nincs jól fizető állásotok, választanátok a biztos háttérrel rendelkező partnert, még akkor is, ha megjelenése nem épp szalonképes? " - Ezzel nem tudok azonosulni. Kezdjük ott, hogy innen indultam én is (középiskola után egy hátizsáknyi cuccal menekültem otthonról, saját ingatlanról vagy jól fizető állásról akkoriban álmodozni se mertem, az összekuporgatott diákmunkás pénzem is egy olcsó szobára, kaucióra és az első hónapra volt elég), de világéletemben önállóan akartam elérni dolgokat, így addig tanultam, dolgoztam és küzdöttem, amíg ezt magamnak képes lettem biztosítani. Annak a gondolatától, hogy "beleüljek a készbe" vagy valaki támogasson személy szerint rosszul vagyok, ilyen a személyiségem, még az apróbb segítséget is nehezen vagyok képes elfogadni, nemhogy egy ekkora jellegű dolgot. Szóval a biztos anyagi háttér miatt való házasodás teljesen kizárt nálam.

A szerelem viszont önmagában lópikulát sem ér, ha a fontos dolgokban (világnézet, jövőbeli tervek, elvrendszer, stb.) nem egyeznek a felek, ha nincs meg a teljes bizalom, őszinte nyitott kommunikáció és még megannyi kulcsfontosságú dolog, amit maga a szerelem nem képes felülírni (nálam legalábbis). Sosem akartam igazából házasodni, de a férjemmel való kapcsolatban mindez együtt megvan, így megvolt a biztos érzelmi háttér, neki pedig fontos volt a házasság, így igent mondtam. Én ezért mentem férjhez, ma sem tenném másképp.