Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit szólnátok egy sirós barátnőhöz? Elsősorban férfiak válaszát várom.
Gyengének, határozatlannak tünhetek hosszútávra, ha sirós vagyok?
Ezt úgy kell érteni, hogy egyáltalán nem vagyok valami erős személyiség, nagyon könnyen tudok sirni a dolgokon. Mondjuk a nehézségeket kitudom birni, tini koromban veszitettem el apukámat, nagyszülőmet. Anyámmal élek, akinek van most egy társa és viszonylag ritkábban van itthon, de vele is olyan a kapcsolatom, hogy bármit teszek nem jó neki, folyton kötekedik, szid, nem hagy békén, beleszól bármit is csinálok, rá kis időre pedig jön és ölelget.
Egyszerüen nem értem. 1-1 nagyobb veszekedés után mindig sirni kezdek, és néha ezeknek tanúja a barátom is. Egyszerüen nem tudom jobban kezelni és bőgni kezdek. Ez is lehet egy magyarázható oka az érzékenységemnek, viszont alapból is érzékenyebb vagyok, szeretem az állatokat, próbálok segiteni nekik amennyire tudok. Az emberek közül viszont csak a védteleneket tudom sajnálni. Megható filmeken, történeteken is eltudom sirni magam.
Sokszor nagyon jól kezelem és erősebbnek érzem magam, tehát pár hétig nem jön elő. Aztán hirtelen megint, és újra mindenen sirni tudnék. Ha a párommal kicsit érzelmesebb témáról beszélünk, már az is elég ,ha azt mondja 'szeretlek' és elérzékenyülök. Ha több baj gyül a fejem köré, nagyon sok teendő, esetleg rosszabb dolog történik, akkor is. Persze aztán megoldom őket, legtöbbször sikeresen, illetve depressziós se leszek, meg semmi depressziv gondolat nem kerülget, csupán ez a sirósság...
A párom ilyenkor vigasztalni, ölelgetni kezd, szóval ami tőle telik megteszi, de félek nem megyek-e az agyára ezzel? Ezen kivül nagyon odaadó vagyok, imádom őt mai napig(3 éve) mindig próbálok a kedvére tenni és az ő javát nézni mindenben. De félek, hogy mivel ő mégiscsak férfiból van nem unja-e meg ezt a 'gyerekes(?)' viselkedésem?
Ezért gondoltam megkérdem, a többi férfi hogy lenne ezzel?(mivel ő az első komoly kapcsolatom)
Egyébként nem tudom megmagyarázni miért vagyok ilyen. Talán a családi háttér, talán a hormonok?
20L
Ezt nem sírósnak nevezném, hanem érzelmesnek. Örülj neki, hogy annyira tiszta lelkű vagy, és annyira nincs benned semmi gátlás, hogy így ki tudnak belőled jönni ezek a dolgok. Én pont az ellentéte voltam (vagyok?), nekem tetszene.
Amúgy közrejátszhat az is, hogy napi szinten felültet édesanyád az érzelmi hullámvasútra, de lehet, hogy az alaptermészeted is érzelmesebb az átlagnál. De ne érezd rosszul magad emiatt, az sokkal fájóbb, amikor nem tudsz sírni, de kellene.
23/F
Olvasd el! :
Elaine N. Aron: Szuperérzékeny vagyok?
Köszönöm a válaszaitokat!
Elolvasom majd a könyvet, köszönöm az ajánlást!
Gondoltam, hogy megkapom a kisgyerek jelzőt...biztosan annak tünök, pedig próbálok tenni ellene.
Nem egyszer eszembe jutott, hogy megkellene edződnöm, mert nem jó ez igy, de hát hogyan? Hiába döntöm el magamban, hogy márpedig most nem sirok, hisz úgyis kicsordul a könnyem.
Az mondjuk segit, hogy több pszichológiával kapcsolatos dolgot olvasok(egyetem miatt is) és ezek által rájövök pár dologra, összefüggésre, arra, hogyan kezeljem a dolgokat. De nem sokat javitott a helyzeten, csupán a szemléletemen.
Ezzel semmi baj.
Én is képes vagyok bármit elsírni magam, egyébként vidám, sokat nevetős lány vagyok, de érzelmes.
Arra viszont figyelj, ha komoly baj van (pl. szétvágja a párod a kezét), akkor előbb őróbáld megoldani, és csak aztán kezdj el sírni, mert fordítva még nagyobb gázzal találhatod magad szembe. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!