Tényleg nem szabad így gyereket terveznem? Anyám ezt mondta.

Sajnos eléggé pesszimista, időnként idegbeteg, féltékeny nő vagyok aki sokszor magára vesz dolgokat. Párom családja nem nagyon fogad el (bár szerinte képzelődöm) és képes vagyok apróságokból lelki problémát csinálni. Tudom, tisztában vagyok vele, de sajnos nem tudom megerőszakolni magamat és egy teljesen más embert "képezni" magamból. A párom velem ellentétben optimista ember aki semmit nem vesz a szívére. Szeretnék olyan lenni mint ő, de a 2 és fél alatt nem sok ragadt róla át rám... Csodálkozom hogy szeret. Tervezzük a gyereket, de annyit idegeskedek, féltékenykedek, hogy szerintem zsinórba vetélnék el. Rátesz egy lapáttal hogy a páromnak van egy exe akitől egy 7 éves fia is van, sokat féltékenykedem rájuk. Tudom nem szép dolog de olyan rossz néha belegondolni ebbe, hogy nem velem kezdte ezeket a dolgokat... Anyám azt mondta pár napja, hogy mi előbb utóbb szét fogunk menni ez miatt, mert a párom már szóvá tette neki hogy ki idegelem. De egyszerűen nem tudok nyugodt lenni! Alapjában jó a kapcsolatunk, működik a szerelem, kémia, minden, de én nem tudom miért, nem tudok nyugodt lenni. Ráadásul nőgyógyászati betegségem is van, az orvosom azt mondta kb. 1 év mire összejönne a gyerek. Tényleg hagyjam a gyereket? A páromat imádom. Soha, senkiért nem hagynám el. 27/N