Van valami trükk arra, hogy ne jöjjek zavarba a jelenlétében?

Próbáld meg kizárni, hogy nagyon bejön neked. Nekem ez vált be.

Ha nem arra koncentrálsz, hogy úristen úristen úristen, itt van, akkor lazább leszel.

Ez pl azért is jó, mert látja, hogy milyen vagy, ha épp nem vagy zavarban.

Egészen jól működik, egy kollégám jön be,akivel NEM kéne. Viszont így, hogy próbálom ezt ignorálni, nem vagyok zavarban ha eggyütt kell dolgozni.

Én is voltam így többször, amikor meglátom az illetőt, mondjuk nálam ha kettesben vagyunk akkor is ez van, de amikor másokkal beszélgetek és megjelenik az illető akkor is, még a mondandóm is elfelejtem egy pillanatra, teljesen kizökkenek, ilyenkor nehezen találom a szavakat, és kis ideig eltart míg visszaáll (visszatér) az elmeállapotom :D

Tényleg a váratlan megjelenése okozza a legnagyobb felkavaró érzést bennem is. Erre én is szeretnék megoldást találni, ha van. Egy kicsit örülök neki, hogy mással is előfordul ilyesmi...azt hittem csak én vagyok ilyen "selejtes" :D

Igen, ez a zavar általában csak a kezdeti másodpercek-perceket jelenti a többségnél.

Úristen, én meg vagy 10 éve éreztem ezt, és olyan jó volt újra érezni ezt a kamaszos zavart (egyébként magabiztosabb nő vagyok).

ÉS egyszer találkoztunk személyesen ( előtte netről ismertük egymást, de csak haverok, vagyis inkább ismerősök vagyunk). Na és akkor éreztem magamon az izgulás apró jeleit, és amikor leült velem szemben az asztalnál, azon kaptam magam, hogy nem bírok a szemébe nézni: ránézek és ott van, lesütöm a fejem, megint felnézek, "most erre néz, úristen" és megint lesütöm a szemem.. Ennél a pontnál ahogy az asztalt/földet/a széket néztem magam alatt,mondom "Mit csinálok? Édes istenem, hát miért nem merek ránézni? Szedd már össze magad!" :D

ÉS sikerült, hallgattam magamra, utána már a szemébe mertem nézni, utána már kicsit jobban és hosszabban is, mint szerettem volna..

DE ez tök jó érzés, én nem hittem volna, hogy még képes vagyok rá. De ezek szerint mégis vannak érzelmeim. ÉS ez tök jó. :D

N