Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Amit érzek a szerelem, megszokás vagy csak az egomat bántja a dolog?
Sziasztok!
Több éves kapcsolatom ért véget 2 hete. A srác tett ki azzal a mondattal, hogy már csak szeretetet érez irántam, lassanként kiszeretett belőlem. Mindenért én vagyok a hibás, mert én nem szerettem őt eléggé és nem változtam olyanná, akit szeretni tudott volna. Ennek természetesen én semmi jelét nem láttam, mert ugyan úgy becézgetett, hozzám bújt, szeretgetett. Terveztük a közös jövőt. Közös lakásunk is volt, kocsi, jól fizető állás.
Megismert egy lány, akik totálisan rámászott az exemre, zaklatta egész nap. Exem elbeszélgetett vele párszor, megmondta hogy kapcsolatban vagyunk, őt nem érdekli, engem szeret. Erre tessék, már azt hallom, hogy az exem együtt volt már a csajjal a szakításunk után pár nappal, sőt a lány már költözik is a helyemre.
Rettentően fáj a dolog, holott tudom, hogy a kapcsolatunk nem volt átlagosnak mondható, konkrétan ég és föld vagyunk, szinte semmiben nem értettünk egyet. Réges rég ki kellett volna lépnem a kapcsolatból, de nem tudtam volna otthagyni, inkább megtette ő. Nem tudom mit is érzek valójában, hogy csak a szürke hétköznapok rutinja hiányzik vele, vagy az az énje akit szerettem, vagy pedig azért vagyok ennyire lehangolt, mert bántja az egomat, hogy már ilyen gyorsan túllépett rajtam.
Érzett már valaki így? Mikor múlik már végre el? Jelenleg képtelen vagyok sajnos nyitni mások felé...
24/N
válasza:Mindez, egyszerre. Ez egy gyászfolyamat, adj időt neki.
Az legalább jó, hogy félig reálisan látod a helyzetet, szerintem lehetsz keményebb is, ugyanis a "te hibád volt csakis" egy gyerekes duma, mindig 2 emberen áll ez, főleg hosszú kapcsolatban...
Ne nyiss ha nem érzed magad készen! Foglald le magad valami mással. Lehet kezdetben akár egy sorozat is, hogy elvegye a gondolataid. Vagy sport, új hobbi, új nyelv, alkotás. Keresd fel a barátokat, menjetek el szórakozni, vagy ami jólesik. Adj időt magadnak, el fog múlni!
válasza:Talán szeretet, megszokás van itt, és az egódat is bánthatja, hogy gyors lecseréltek. Ez mindenkinem rosszul esne.
Gyászold meg ezt a kapcsolatot, a szakítást, dolgozd fel, nyugodtan szánj rá időt, nem kell rögtön túllépni rajta, kis időre mindenkine szüksége van ilyenkor. Ezt az időt te döntöd el milyen hosszú legyen, te érzed, hogy vagy belül, ne mások szerint adj rá időt.
Ezek után figyelemeltereléssel is segíthetsz teljesen túltenni magadon (sport, hobbi, művészet, buli, sorozat...)
Ha úgy érzed, hogy ezt megtetted, kisírtad magad,végiggondoltad, elfogadtad, már mem egyfolytában ezene jár a fejed, akkor kezdd el újra felépíteni a hétköznapjaidat, alakítsd ki a saját napi rutinod, és vigyél bele momdog valami újat (itt jöhetnek az új hobbil, elfoglaltságok). Próbáld meg élvezni ezt a folyamatot. Ki fog alakulni az "új életed".
Ez nem egy rövidke idő alatt fog megvalósulni, ez hosszú folyamat (persze személytől is függ, kit mi mennyi visel meg).
válasza:Fentiekhez csatlakozom elsősorban, én is hasonlókra tippelek.
Amiről nem volt még szó, az esetleg a társfüggőség, azaz nem ő hiányzik valójában, hanem a ragaszkodás, a vele való biztonságérzeted. Kb. csak neki meg tudtál nyílni, vele önfeledt voltál stb... ~Biztonságérzet, mint amit a csecsemő érez édesanyja karjaiban.
Ez a dolog eléggé benne van a társadalomban, de az írásodból nem jön át, hogy beteges szintű lenne ez nálad, de felvetésként azért megemlítem :)
Sziasztok!
Köszönöm szépen az eddigi válaszokat! Társfüggőség nekem is megfordult a fejemben, olvasgattam a témában sok cikket is erről, de nem érzem azt, hogy rám illene. Meg tudtam nyílni mások előtt mindig is, hamar megtalálom a közös hangot az emberekkel.
A baj az onnan indult, hogy az exemnek nagyon nehéz természete van , csupán 1-2 olyan embert tudnék mondani aki tényleg a barátja. Az évek alatt pedig sajnos átvettem ezt a stílusát, nem igazán voltam nyitott semmi új felé, csak a monotonitás, a megszokott rutin volt az, amiben jól éreztem magam. Ha emberek közé vagy társaságba kellett menni, azt vártam mikor érünk haza és lehetek egyedül megint, vagy vele. Ebből kifolyólag minden akkori barátomat elveszítettem..elfordultak tőlem, mert besavanyodott ember lettem. Csak a párom létezett, meg néha a családom, de anyáékhoz csak egyedül jártam haza, mert az ő családja nem volt hajlandó megismerni az én családom. Egyszer sem találkoztak az évek alatt.
válasza:Rajtad áll mikor.
Kapcsolat volt s tudatalatti mi lenne ha + féregsége miatt.
Láss tisztán s megtisztíthatod érzelmeid.
válasza:Nagyon hasonló helyzetben voltam és utólag, sok év távlatából azt mondom, hogy a következőkön célszerű elgondolkodnod (és ha nem találod a választ, akkor akár szakember segítségét kérned):
-Miért választottam pont őt, és miért nem érzékeltem már a kapcsolat elején az intő jeleket, amik igenis megvoltak, csak sem akkor, sem később, a kapcsolat során, de még a szakítást követően SEM vettem róluk tudomást?
-Hogyan tudott úgy manipulálni, hogy önként változtam, formálhatott az ő kénye-kedve szerint, hogy elhiggyem, hogy ez nekem jó (pedig nyilvánvalóan nem volt az)?
-Hogyan hihettem el, akár csak egy percig is, hogy minden az én hibám?
Ezekre a kérdésekre az én esetben volt válasz, de pszichológus segítségére volt szükségem ahhoz, hogy megértsem, átlássam és változtatni tudjak rajta. A válasz bennem - az én személyiségemben - volt, és ahhoz, hogy másmilyen kapcsolatra képes legyek, fel kellett ismernem ezeket a tényezőket. (Gyerekkori mintákból eredtek.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!