Nem tudok meg maradni egy kapcsolatba se, lassan kezdeményezni sem . Mit tegyek?

A problémám lehet fura,de meg próbálom tömören röviden .

Itthon lakom a szülői házban anyámmal tesómmal (36-évesen)mert mikor el akarok menni lelkiismeret furdalás lesz úrrá rajtam hogy cserben hagyom őket . De ide meg nőt nem nagyon akarok hozni. Sajnos ők valahogy nem tudnak bánni a pénzel és nincs sose semmijük . Ez a jelenlegi állapot távolság tartóvá tesz a nőknél ,holott nagyon jól érzik velem magukat. Ha alakult is egy kapcsolat ,az néhány hónap múlva általam szakad meg. Nem szólok ha valami nem jó mert nem akarom meg bántani. Önzetlen módon meg teszek mindent ,de szólni semmiért nem tudok ,egyszerűen attól parázok magamra haragítom ,elhagy . Aztán jönnek ilyen fura érzések hogy kevés vagyok ,nem vagyok elég jó ,közben el vinném magammal máshova ,hogy ne itt lakjunk és jön a másik érzés ,hogy mi lesz a családtagjaimmal . Nem tudok egyszerűen nemet mondani szinte semmire . Szólni páromnak ha nem ízlik az ami neki ízlik , ha maszekolok az anyagi biztonság miatt ,akkor meg az okoz lelkiismeret furdalást hogy páromat ez biztos zavarja mert nem vele vagyok. Pedig mindig mondták hogy nem. Erre abba hagyom a munkát be megyek de akkor meg az kezd zavarni hogy az elvállalt munkát meg nem csinálom.De szólni meg említeni nem tudom. Mintha félnék egy esetleges konfliktustól .De közben ez meg nagyon zavar.

Szóval magam sem értem mi lehet ez . Alig egy hónapja inkább megint azt mondtam legyen vége , pedig csak hat hónapja voltunk együtt . Szerettem is nagyon . De olyan érzés volt bennem hogy ő nálam jobbat érdemel , én nem tudom megadni azt amire ő vágyhat,közben meg mint egy zavarodott aki menekülést keres a párkapcsolatból a nőt hibáztatva ,hogy nekem nem felel meg.Nem tudom mi ez . Kettő helyen dolgozok. Nem iszom , nem bulizok ,helyette sportolok. Így telik minden napom .