Lehet azért nem tudok tovabblepni mert sosem mutattam ki, hogy mit érzek iránta?

Próbálom röviden osszefoglalni.. Házas nő vagyok, gyerek nélkül és egy kollégámmal vonzódni kezdtünk egymáshoz (házas gyerekekkel) .. Sosem történt semmi köztünk, meg egy csók sem.. Már az elején tisztáztuk, hogy ebből semmi sem lehet és egyikünk sem akarja megcsalni a párját..Viszont munkank miatt kerülni nem tudtuk egymást. Én persze nagyon megkedveltem és érzéseim is lettek iránta. Neki is.. Ő ki is mutatta, hogy fontos vagyok neki, felhivott gyakran, keresett, kimutatta, hogy fontos vagyok neki, próbált a közelemben lenni.. Én úgy éreztem az a legjobb, ha magamba tartom az érzéseim és nem mutatok komolyabb érdeklődést, mivel semmi értelme a dolognak. Úgy éreztem ez a legjobb döntés és így mindenkinek jó lesz és senki sem szenved..(rajtam kívül) és ez úgyis egy átmeneti időszak, csak egy fellangolas. Annyira sajnos nem voltam erős, hogy teljesen kizárjam az életemből, tehát reagáltam pl. a hivasaira..de én sosem kerestem.. Csak egy idő után nem vettem fel, ha hívott és tudatosan kerültem, biztos lévén afelől, hogy ez a legjobb megoldás. Persze soha senkinek nem mondtam el mit érzek, min megyek keresztül.. Tudtam úgysem ért meg senki.. Aztán megkerdezte mi bajom.. Akkor elmondtam, hogy nem kellett volna sohasem kimutatnia mit érez, tudván, hogy úgysem lesz semmi köztünk és, hogy ne hívjon többet.. Nem is hívott többet.. Azóta tavolsagtartobb és szerintem már nem is érez irántam.. De én... Én nem tudtam tultenni magam rajta.. Meg mindig fontos nekem és nem értem, hogy kerulhettem ebbe a helyzetbe, úgy, hogy úgymond helyesen cselekedtem és a lehető legjobb döntést hoztam mindenki számára..talan a sok ki nem mondott szó és ki nem mutatott érzés miatt tartok meg mindig itt?.. Néha találkozunk.. Kerülni nem tudjuk egymást..Most mar késő bármit is mondani, tenni... 29 N