Férfiak! Hová lett az udvariasság?

Szerintem az udvariasság nevelés kérdése. Engem úgy neveltek, hogy legyek udvarias, köszönjek másoknak, köszönjem meg, ha valaki kinyitja nekem az ajtót, vagy előre enged, én is megteszem ugyan ezt, ha idősekkel találkozok, vagy olyannal akinek éppen tele van a keze. Még férfiakat is előre engedek, ha cipekedik vagy megvárom a lifttel, mert nem vagyok paraszt. A barátomat szintén udvariasnak nevelték. Egyszerűen férfiatlannak érzi magát, ha nem segíthet cipekedni, nem nyithatja ki nekem az ajtót, nem engedhet előre.

Ez szimpla kedvesség, és szerintem ez hiányzik az emberekből.

Én azt mondom, hogy ne várd el senkitől, hogy udvariasan bánjon veled, de te legyél mindig az, és köszönd meg kedvesen ha valakit mégis udvariasságon kapsz. :)

Hmmm, manapság szar férfinak lenni, mert a sok femináci meg kikel magából, ha előre mered engedni, mert ő "egyenrangú".

Szóval ha engeded az is baj, ha nem, az is...

A párom, szerencsémre, udvarias (ahol kell, előre enged, de egy pubba ő lép először), és az ő szerencséjére ezt nagyon értékelem.