Miért baj, ha férfiként szingli vagyok, de nem akarom megfektetni a fél országot?

Felnőtt vagyok, húszas éveimben járok. Amolyan örök szingli, nem is igazán volt komoly kapcsolatom, de több oka van. Egyrészt nem találom azt, akivel hosszabb távon lehetne, azért mert "nincs csajom" meg nem fogok akárkivel. Vagy másikat szédíteni, megbántani azért, mert mondjuk unatkozom és nincs jobb dolgom. Sok pasi azt csinálja, hogy feleségül veszi az első nőt, aki ránézett, vagy kapcsolatból kapcsolatba ugrál, mert szeretethiányos. Én elvagyok egyedül, magamtól. Valamiért az van a férfiakra erőszakolva, hogy csinálja fel az egész országot. Ismerek olyanokat, akik kényszerből h*lyítik a nőket stb.

De ez nem az én stílusom, nekem ez nem célom. A szüleim néha azzal poénkodnak, hogy nem csajozom össze-vissza, "nem baj ha meleg vagy, csak mutasd be". megalázó. Persze azért bennem is ott van, milyen lenne mindenkivel, de nem vagyok az az utcán beszólogatós, erőszakos, nyálazós pasas.

Miért katasztrófa ha egy hetero férfi egyedül van és nem az az életcélja, hogy minden nőt megfektessen?