Volt már olyan férfi/nő az életetekben, akit - a külsejét tekintve- először jelentéktelennek tűnt vagy nem is tetszett, de ha megszólalt, onnantól kezdve túlságosan is?

ritka de van ilyen.

igen velem megtörtént

Velem is volt ilyen.

Nem, nekem volt olyan, hogy fél évig csak bezséltünk telón, fotót láttam róla, de az régi votl, mint utóbb kiderült. A hangja valami eszméletlen jó volt, és már, már ott tartottam, hogy belezúgok, mikor nagy nehezen tali (másik városban lakott),és ahogy megláttam totál csőd, kiábrándulás.

Hát azért ez elég extrém. DE az megtörtént nem is egyszer, hogy külsőre nem is tetszett, aztán ahogy megismertem és megszerettem, utána tetszett külsőre is, még ha az összes barátnőm azt mondta nem néz ki sehogy. Hm, az egyik ilyennél a telefonos hangjára viszont indultam naon. A másiknál meg nagyon tetszik egy kis apró nevetése, olyan aranyos hang.

Persze van ilyen, nem mindenki hordozza az osszes jelentosogete a kulsejen. Vannak emberek akik sokkal ertekesebbnek bizonyulnak mint amennyire a kulsejuk igeri, es vannak akik sokkal kevesbe. Bar a kulso megjelenes az elso amit eszreveszunk egymason, ez meg nem eleg ahoz hogy iteletet hozzunk valakirol: hogy valaki mennyire vonzo az sok mindenen mulik, es megjelenes csak az egyik ezek kozul.

nekem is volt ilyen:) egy éve vagyunk együtt már, azóta nekem ő a legszebb :) szóval nem minden e külső ...

Én pont így voltam a jelenlegi - és biztos vagyok benne, hogy egy életen át :9 - a párommal! Mikor először megláttam ( fotón) abszolút nem volt az esetem ,annak ellenére hogy kimondottan vonzó, csakhát nekem túl komolynak, keménynek tűnt... aztán találkoztunk, és az első pillantása után éreztem, ő lesz az!!! Épp azért,mert nem ájultam el a külcsíntől, teljes mértékben tudtam arra figyelni milyen meber is ő, éshát... elvarázsolt ,mai napig IMÁDOM! :)

Velem is megtörtént,és azóta ő a gyermekünk apja,és imádjuk egymást.34/N Annak idején 19évesen még a nagymenő modellképű fickók jöttek be.Ő egy szolíd,átlagos kinézetű srác volt.Ami tetszett rajta az a szemeszíne volt,de a többi abszolút nem.Kétszer randiztunk majd elhajtottam.Aztán teltek az évek a kapcsolatok jöttek mentek.Két évvel ezelőtt szingliként nézegettem a neten az ismerkedős oldalakat és megláttam a hirdetését.Nem tudom mi történt akkor velem,de az ismerős arcát látva megdobbant a szívem.Másnap álmodtam vele,hogy találkozunk és őrűlt csókolózásban törünk ki.Írtam neki,hogy régen láttam és ,hogy mi lenne ha találkoznánk.Alig vártam ,hogy visszaírjon szinte belül remegtem.Úgy éreztem,ha nem ír akkor lehúzhatom a rolót és soha többet nem lesz párom.Már másnap válaszolt,de nem mondta ,hogy találkozunk csak hogy majd még hívni fog,csak adjam meg a telefonszámom.Mint valami kis tinilány lestem a mobilom mikor hív már végre.Az az 5nap egy valóságos évnek tűnt,de megérte várni.Az érdekes az,hogy amikor találkoztunk ugyanúgy nem tetszett a külseje de ahogy beszélgettünk és a kék szemeiben gyönyörködtem az egész ember szinte átváltozott és örjítően kívánnivaló pasivá vált a szememben.Valami női megérzés motivált engem azon a napon amikor írtam neki az ismerkedős portálon,és nem bántam meg,mert soha ennyire még nem voltam szerelmes mint amilyen most vagyok.Holnap lesz a két éves évfordulónk,és van egy gyönyörű kislányunk aki most 9hónapos.Tudom hamar vállaltuk be a gyereket,de akkor amikor Őt elterveztük,mindketten tudtuk,hogy mi egymásnak vagyunk teremtve.