Lenne egy kérdésem. Ami úgy szólna, hogy szerintetek megvalósulhat? Rólam 19 éves fiúról lenne szó és egy 19 éves lányról.

Van egy lány, aki már azóta szimpatikus nekem, amióta a sulinkba jött, még 11.-be. Valahogy soha nem beszéltem vele, vagyis nem jöttek úgy ki a szavak, ahogy azt szerettem volna. Nem akartam rosszat mondani és ezzel elrontani a nem létező kapcsolatunkat. Jött a 12.-dik és változtak a dolgok, mert elkezdtek uralkodni az érzéseim rajtam és belezúgtam a lányba.

Végül volt némi bátorságom és nem egyszer mentem, kísértem és beszélgettem vele. Egyszer ment a nagynénikéjéhez és én gondoltam elkísérem egy darabig. A magassarkúja kicsinálta a sarkát kicsit és mondtam neki mi lenne, ha a nyakamba venném. Persze nemet mondott nem lett belőle semmi. Aztán mentünk tovább megkérdeztem tőle, hogy nem e járna velem. Mondta, hogy nem. Ez kétszer történt meg. Persze gondoltam, ha egy lány kétszer mondja azt, hogy nem, az valószínűleg komolyan is gondolja. Csakhogy a tekintete nem arról árulkodott sőt!

Az volt a kifogása, hogy alacsony vagyok meg fiatalabb, ezért nem. Pedig csak pár hónap volt köztünk és magasabb vagyok nála. Akkor döbbentem rá, hogy még várnom kell. De valami olyan érzés fog el a mai napig, ha a közelembe van a lány, amit nem tudok, csak úgy levázolni.

Jelenleg ő érettségi után a Fővárosba ment tanulni, azzal a mottóval, hogy új életet kezd. Én maradtam vidéken anyumékkal.

Ő kiszakadt a családi vészekből részben.

Én még anyumékkal vagyok. Szakmát végzek és utána repülök a fészekből, az önállóbb élet felé.

E-mailen tartom vele a kapcsolatot. Jelenleg van barátja. Ennek ellenére mondtam neki, hogy bármi is történjen, hiszen fog, ha az élet egymásnak teremtett, akkor egymáséi leszünk.