Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek melyik "fajta" kapcsolat a jobb? Elítélitek azt, amelyik szerintetek rosszabb?
Tudom, vannak átmenetek, de tételezzük fel, hogy eza két fajta párkapcsolat létezik:
1. A párod az első számodra, benne látod a jövődet, egymásra támaszkodtok, együtt tervezitek a jövőtöket. Majdnem mindig rá gondolsz, de legalább napi sokszor eszedbe jut, hiányzik, elvagy nélküle, de mégis nem ugyanolyan, mint mikor együtt vagytok. Mindent megosztotok egymással, mindent megbeszéltek. Mindenetek közös. Ha külön éltek, akkor napi több órát chateltek/skypeoltok mindenféléről. Ha együtt éltek, akkor főként közösen csináltok dolgokat, de még ha egyikőtök olvas, másik tévézik, akkor is összebújva ücsörögtök, mindig egymás közelében akartok lenni. Vannak alkalmanként külön programjaitok,. tartjátok a kapcsolatot a saját barátaitokkal, de inkább közösen mentek mindenhova. Nem olyan hangsúlyos az "én" a kapcsolatban, inkább a "mi", nem igazán igényeltek privát szférát a másik mellett, elég napközben külön lenni munka miatt, az után inkább kihasználjátok az időt egymásra, amikor csak lehet, egymással foglalkoztok. Nagyon ragaszkodó vagy, szereted a párod, és szereted minél jobban kimutatni.
2. Szabadabb vagy, nem nyomultok annyira egymásra. Ha külön éltek, van, hogy 1-2 napig nem is beszéltek, mert nem kell, de ha mégis, akkor se sok órát. Ha együtt éltek, akkor szeretsz félrevonulni, külön szobában netezni, olvasni, akármi. Nincs közös kassza meg ilyenek, persze ha úgy adódik akkor kisegíted a másikat, de figyelsz rá, hogy mindenkinek meglegyenek a saját dolgai. Nagyon figyelsz rá, hogy sok időt legyél a saját barátaiddal, családoddal, persze azért vannak közös programok is, de nem akartok sülve-főve együtt lenni, mindenhova együtt mászkálni. Akár picit "bizalmatlan" is vagy a pároddal szemben, hogy "a szerelem úgyse tart örökké", ugyan igyekszel, hogy minden rendben legyen, és minél tovább legyetek együtt, végig szem előtt tartod, hogy valószínűleg nem együtt fogtok megöregedni, nem hiszel az ilyen "cukormázas tündérmesékben". Napközben munkában/suliban nem igazán ábrándozol a párodról, a saját dolgoddal törődsz. Van saját hobbid, amit mindenképp egyedül szeretsz csinálni. Vannak titkaid, azt vallod, hogy nem minden tartozik a párodra, persze ha probléma adódik, akkor megbeszélitek, és nem hazudsz neki, csak nem ömlesztesz rá mindent, ami a fejedben jár. Inkább a racionalitás vezérel, mint az érzelmek, önálló vagy, szereted a saját utadat járni, nem szereted, ha valaki a nyakadra nő. Persze ettől még szereted a párod, de nem olyan romantikus filmbe illő módon, szükséged van saját térre, magánéletre.
Szóval puszta kíváncsiságból érdekelne, hogy ha a kettő közül kell választani, te melyiket választanád? Érdekel, hogy melyik népszerűbb.
Valamint elítéled/lenézed/furcsállod azokat, akik a másik féle kapcsolatban vannak, vagy olyat szeretnének? Vagy szerinted ők nem tudnak annyira boldogok lenni? Mit gondolsz róluk?
válasza:Tehát lehet választani, hogy megfojt, rám akaszkodik, és egész nap egymás se.ggében vagyunk. Vagy le se tojjuk egymást, csak elvagyunk egy lakásban, mint bérlőtársak.
Ez legalább olyan jó kérdés, hogy egy nagy kalap sz.art cukorral és tejszínhabbal akarsz-e elfogyasztani, vagy sósan és mustárral? És ha igen, miért nem?
#1
Én főként ezt a kétféle kapcsolatot látom a való életben is, meg gyk-n is a válaszokban :D
válasza:Én az első alapján élek párkapcsolatban, annyi kiegészítéssel, hogy mindenkinek szüksége van néha egyedüllétre és ezt meg kell adni. E nélkül szerintem nem létezik komoly párkapcsolat és házasság sem.
Egy házasságban is meg kell őrizni a saját személyiségünket, de később az én és a párom személyisége alkot együtt egy egységet...
Jó példa erre az esküvőkön a homokceremónia.... pont ezt jelképezi.
válasza:Ha csak kategorikusan az egyik lehet, akkor inkább a második, azt hiszem, engem zavarna, ha semmi személyes terem nem lenne. De ha valakinek az első verzió jön be, az sem baj, különbözők vagyunk elvégre.
Legjobb azonban ha mindkettőből igény szerint van belőle, nekem is van olyan időszakom amikor nem akarom hogy bárki legyen mellettem, 5 nap múlva pedig legszívebben folyamatosan mellette lennék.
válasza:Köszönömszépen, de egyiket sem választanám.
ha valaki ezek közül akar vmit, akkor egészségére.
válasza:Ha végletekben gondolkodunk, akkor inkább az elsőt választanám, bár úgy gondolom, hogy egészséges párkapcsolatba a második verzióból is jó átemelni néhány dolgot. Pl. párom nem hisz a tündérmesékben, nem ígér olyat, hogy örökké (eleinte ez nekem nagyon is fájt, mostanra megértettem őt), ennek ellenére mégis "mi" van és nem "ő" meg "én", és ettől függetlenül a bizalom megvan, csak tisztában van vele, hogy ez akár meg is változhat. Külön kassza szóba sem jöhetne.
Most így belegondolva, én az első vagyok, párom inkább a második (nem mindenben, de többségében), de pont azért, mert van átmenet és kompromisszum a kettő között, működhet. :)
De ha saját magamról beszélek, akkor az elsőt választanám. Nem ítélek el senkit, amiért másképp gondolkodik, ha túlságosan az ellenkező véglet valaki (pl. ezzel a napokig nem beszélünkkel, nem gondolunk a párunkra stb.), az nekem furcsa, szokatlan, de semmiképp sem negatív. Nem vagyunk egyformák. :)
Amúgy az első válasza is hasznos tulajdonképpen, arra kitűnően válaszolt, hogy rossznak tartja-e az olyan kapcsolatot, ami neki személyszerint nem jönne be. :D
Pl nekem az első a szimpatikus, ilyen is a kapcsolatom, magamat nem tudnám elképzelni a 2. típusban, de nem tartom feltétlenül rossznak azt se, nyilván minden ember más habitusú, nem tartom elítélendőnek :D Szerintem az nagyon fontos, hogy a 2 ember egyetértsen ilyen téren, és kész. Ha egyikük az 1.-t preferálná, a másik a 2.-t, na az egyértelműen rossz, de amíg mindketten boldogok, addig nincs "rossz" megoldás :D
válasza:Egyik sem jó, de nekem az ideális kapcsolat a másodikhoz áll közelebb. Utálom, ha valaki "megfojt" a szeretetével és 24/7 velem akar lenni.
Persze az alap, hogy minden nap beszélünk, meg úgy általában mindig tudjuk, hogy a másik éppen mit csinál, kivel van. Heti 2-3 találkozó, attól függ. Még nem éltem együtt senkivel, szóval erről nem tudok nyilatkozni.
válasza:Első vagyok.
Én azt látom, hogy a két kapcsolat keveréke a leggyakoribb, főleg ha működő kapcsolatokról beszélünk. Ide a gyakorira a két véglet ír, mert többnyire nekik vannak párkapcsolati problémáik. Tetszik érteni?
Másrészt azt látom, hogy külső szemlélő soha nem tudja megmondani, hogy kinek milyen a kapcsolata, mivel csak szeletkéket lát belőle, a többit pedig a saját fantáziája alapján tölti ki. Tehát az, hogy te milyennek tartod két ismerősöd párkapcsolatát, többet mond el rólad, mint róluk. Főleg, ha nem igazi jó barátokról van szó, akikkel mindenről beszéltek, hanem csak haverok, meg futó ismerősök.
Az pedig eleve marhaság, hogy melyik "népszerűbb". Ez szerintem nem divathóbort alapján alakul ki, egyszerűen két embernek muszáj egymáshoz alkalmazkodni, ha együtt akarnak élni, és ebbe beletartozik, hogy pl. megbeszélik előre, hogy alakítják a pénzügyeiket, ami mindkettőjüknek megfelel.
És végül: személy szerint én azokat ítélem el, akik úgy alakítják a kapcsolatuk, hogy az megfeleljen a közvéleménynek, és nem úgy, ahogy kettejüknek megfelel. Magánügy. A szó legszorosabb értelmében. És jó magasról sz.arni kell bele, hogy kinek tetszik, ki ítéli el, vagy ki utánozza, mert népszerű. Amíg ez nem megy, addig nem beszélünk felnőtt párkapcsolatról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!