Fiúk, nektek mennyire szimpatikus, ha egy lány megy oda fiúhoz kezdeményezni, vagy mi az, ami már túl nyomulós? Ti nem néznétek le, hogy túl könnyen kapható, nem lenne unalmas, higy nincs kihívás?

Az egyik volt barátnőmmel konkrétan így jöttünk össze.

És attól még, hogy a lány kezdeményez, abból alapból még sehol nem kell következnie, hogy könnyen kapható ak kell lennie - az csak egy esélyt ad a fiúnak (és önmagának), hogy jobban megismerjék egymást, és ha jól alakul, akkor lehessen belőle valami.

Kedves XY,

A lányok is nyugodtan odamehetnek a fiúkhoz, kezdeményezhetnek.

Mivel a mai fiúk nagyon félősek és mindent készen akarnak maguknak. Ha beszélgettek, ismerkedtek az teljesen helyénvaló. Te kezdeményezel, utánna úgy teszel mintha nem is érdekelne, így észreveheted, hogy te érdekled őt, vagy sem.

Sok sikert, T.21.

Állandóan ezzel a könnyűvérű marhaságokkal jönnek a nők.

Ezt a világ csodái közé sorolnám...

Remélem nem baj, hogy nőként is írok.

Nem tudom, hogy mennyi idős lehetsz, de ha komoly, férfias férfit szeretnél magad mellé, akkor hagyd, hogy ő "szerezzen meg magának" téged. Én személy szerint szeretek nő lenni a kapcsolatomban, éppen ezért hagyom, hogy a barátom meg férfi legyen mellettem.

Rengeteg fiú barátom van, így mikor társaságban beszélgetünk, kajálunk nagyon sokszor hallom, hogy kinevetik azokat a lányokat, akik így rájuk nyomulnak.

Nyilván a férfiak személyiségétől is függ, de sokkal többre tartanak egy nőt, aki nem ugrik az ölükbe egyből. Gondolom te is többre tartasz akármit, amivel te dolgoztál és nem csak úgy lett...

N/26

"Nyilván a férfiak személyiségétől is függ, de sokkal többre tartanak egy nőt, aki nem ugrik az ölükbe egyből. Gondolom te is többre tartasz akármit, amivel te dolgoztál és nem csak úgy lett... "

Tpikus női félreértés.

1.) Az, hogy a nő kezdeményez, sehol nem kell, hogy azt jelentse, hogy a pasi ölébe ugrana. A kezdeményezés alapból csak annyi, hogy lehetőséget biztosítok magunknak, hogy jobban megismerjük egymást, és ha ezek alapján kölcsönösen kellően szimpatikusnak találjuk egymást, és kellően egymásra tudunk hangolódni, akkor esetleg lehessen belőle valami. Szóval a kezdeményezés (bármelyik fél részéről) csak egy nyitás, ami lehetővé teszi az ismerkedést - ami alapján majd mindkét fél eldönti, hogy hogyan tovább.

De most komolyan, ha pl. én férfiként kezdeményezek egy nőnél, akkor azzal már én is a "lába elé vetettem magam"? Onnantól kezdve szerinted a nő már nyeregben érezheti magát, és nem támaszthatok már felé elvárásokat?

Értlemeszerűen nem. Akkor miért lenne ez más egy nő esetén?

Saját tapasztalat: azzal a barátnőmmel, akivel úgy jöttem össze, hogy ő kezdeményezett és lényegében hódított meg, vele hónapok utàn feküdtünk le először. Azért, mert ő akkora érezte azt, hogy most már kellően elmélyült a kapcsolatunk ehhez - és ha megpróbáltam volna erőltetni a dolgot, akkor jó eséllyel (fájó szívvel ugyan, de) helyben dobott volna, mert egyértelmű lett volna, hogy nem engem keresett. De közben ahhoz meg, hogy a kapcsolatunk eljusson erre a szintre, ahhoz kezdetektől fogva kezdeményezően állt hozzá. Szóval kellő érettséggel és intelligenciával azért felismerhető és kezelhető a különbség a kezdeményezés és a másik ölébe ugrás között.

2.) az, hogy valakiért dolgozni kell, az semmit nem emel az illető értékén. Nem attól fogok valakit jobban becsülni, mert húú, de nehéz volt megszerezni, hanem attól, hogy értelmes, érett, talpraesett, szórakoztató, jó vele lenni, társként tudok rá tekinteni stb.

Márpedig attól, hogy valakiért "dolgozni" kell, attól se érettebbnek, se talpraesettebbnek, se értelmesebbnek, se semmi ilyennek nem fogom tartani. Ami azt illeti, épp hogy kevésbé fogom annak tartani, ha azt látom, hogy nem teszi bele ugyanazt az elkötelezettséget és lelkesedést az ismerkedésbe, mint én.

Tehát nem azzal tudsz plusz hozzáadott értéket adni magadhoz, hogy érted aztán dolgozni kell, hanem hogy az ismerkedés során bebizonyítod, hogy érted érdemes odatennie magát az embernek.

Márpedig ez nem igazán megy aközben, hogy az ember lánya folyamatosan azon aggódik, hogy jajj, most vajon eleget dolgoztattam-e már a másikat.