Akit elhagytak egy másikért, akit el is vett az exetek, hogyan viseltétek?

Nekem ez inkább egy megnyugtató érzés. Nem csak egy kósza, "érdemtelen" nőcskéért hagyott el (meg csalt is közben, természetesen), hanem ezek szerint valamit tényleg tudott neki nyújtani, ami bennem nem volt meg. Nem az örömének örülök, hanem racionalizálni tudom magamban, hogy ezek szerint tényleg oka volt a hűtlenségének/elhagyásnak, és ez az ok a mi össze-nem illésünk volt első sorban.

Na meg, legalább nem az én férjem az a csalfa, megbízhatatlan, hűtlen semmirekellő alak. Tulajdonképpen meg kéne köszönnöm annak a nőnek, hogy megmentett tőle :D

Nézőpont kérdése...

Lehet az "én" felől nézni, hogy ez nekem járt volna, nekem kéne ott lennem, tőlem lett elvéve, stb. (önzés)

Ugyanezt lehet onnan is, hogy mit (nem) tettem, hogy nem nézek ki, stb. amitől a másikkal könnyebb, jobb, szebb az élet számára? (önértékelés lehetséges mértékben objektíven) Ebből, ha van mit, lehet tanulni.

Lehet "kívülről" nézni: mindig volt ilyen, hogy egyik ember kilépett a kapcsolatból valakiért, ami saját szemszögből annyit jelent, hogy tovább/más irányba ment, így én is megyek tovább, felesleges a múltban éléssel próbálkozni: csak a jelenben vagyok cselekvőképes, abból tudok bármit kihozni.

Lehet az ő szemszögéből, pontosabban szempontjából nézni (ha érdekel, mert kedvelem / szeretem emberileg is, és nem csak magam miatt): jó neki? Kiegyensúlyozottabban élhet? Fejlődhet azzal a másikkal (vagy ellenkezőleg, nem akart már újítani, és ebben jobb partner a másik számára?)

---

Szóval a valós helyzet az, hogy (a fenti esetben újra) szingli az ember, és, ha ez nem tetsző helyzet a számára, akkor társ után kell nézni, a múltat meg töröltnek tekinteni e téren. Ahogy pl. egy gátfutónak se azon kell járjon az esze az aktuális verseny közben, mekkorát taknyolt a múlt-ban, amikor beakadt a lába, mert megosztja a figyelmét.