Miért sírnak inkább, mint tennének valamit?

Sziasztok, barátnőmmel közzel 3 éve vagyunk együtt. Szinte, mindig azt hallom tőle hogy neki, milyen rossz volt a kislány kora nem íratták be táncra stb... Még soha, nem igazán láttam volna tőle, hogy igazán küzdene azért hogy változtasson és tegyen érte amit szeret. Szeret táncolni, viszont hiába mondom neki, hogy kezdjen bele csinálja, legalább próbálja meg. De semmi... Ő is meg az anyukája is avval jön hogy sok pénz stb... Meg hogy jobb lett volna akkor amikor kislány lett volna stb...

Most jelenleg tényleg nincs pénze. Mondtam neki, ha újra elkezd dolgozni, legalább minden hónapba 5-10ezret rakjon félre, az is valami legalább már annyival is közelebb van. (Sminkesnél is ezt mondtam neki.) Hiszen sminkes is szeretne lenni. Azt meg ha jól tudom 200-300ezer egy ilyen tanfolyam...

Komolyan nem értem, hogy legalább miért nem próbálja meg... Nem önfényezésből vagy valami. De én akármibe belekezdtem végig csináltam... Bármit, amit csak a fejembe veszek... Talán 1-2 dolog volt amit, abba hagytam. Ez pedig az edzés volt... Hamar rá kellet döbbennem hogy ez nem nekem való.... Nem igazán szeretem amit csináltam... Nem sokat ér az élet célok célok nélkül... Én pl.: munkamellet tetoválók 50ezres fizetéssel. És szinte, minden fizetésemet + amit még keresek, tetoválóként mind a tetkózásra megy... De le sem sz*rom mert szeretem amit csinálok.

Kicsit vissza térve a barátnőmre, sok mindent szeret/szeretne lenni. (Tánc,sminkes,zongora,bio boltos stb...)

De ahogy, én megismertem és ahogy én gondolom. Szerintem valahol legbelül, ő inkább bio boltban dolgozna. Szinte, az élete részét képezi. Mindig oda figyel hogy bio legyen és a legtöbbet is erről beszél inkább. Itt a közelbe viszont, kevés ilyen jellegű bolt van. Elkísértem, ilyen jellegű boltokba de annyira félénk, hogy meg sem mert szólalni. Nekem kellet helyette beszélnem...