Hogy kezeljem le, ha az ismerőseim és az idegenek nem fogadják el a "félelmetes" barátomat?

Szóval, a barátomat félelmetesnek gondolják az ismerőseim, pedig nem az. A szüleim mára már nagyon kedvelik, mert jobban megismerték. De náluk is rossz lappal indult emiatt. És a barátnőim még mindig fura szemmel néznek rá, emiatt rám is, sőt a szüleimre is, amiért elfogadták a barátomat. És ha csak az utcán megyek, ott is fura nézéseket kapok néha, mintha sajnálnának, mintha fogoly lennék, vagy bántalmazott, vagy nem tudom. Pedig nagyon jóindulatú a barátom, a tenyerén hordoz. Én soha, egy percig sem találtam félelmetesnek, nem tudom, hogy másoknak miért ez az első gondolata. És nem tetovált, nem kopasz, van rövidke haja, és átlagosan, hétköznapiasan öltözik, korunknak megfelelő, sportos ruhákat hord. Vagy ha egy közös képet lát egy idegen, megütközik, hogy "EZ a barátod?" Pedig nincs fülbevalója, piercingje. Magas, de nem annyira, nincs 190. Izmos, de nem olyan kigyúrt, átlagosan sportos, izmos. Hiába mondom az embereknek hogy nem ijesztő, hanem egy nagyon aranyos, egyik fülükön be, a másikon meg ki. Nem bíznak a szavamban egyáltalán.