Azt hiszi, hogy még mindig odavagyok érte, de valójában már hidegen hagy. Hogy értessem meg vele, hogy nem kell tőlem tartania?

Van egy lány, akibe bele voltam esve, de ő nem viszonozta,hosszú sztori. A lényeg, hogy végül én túltettem magam rajta, már nem akarok tőle az égvilágon semmit. Nincs semmi harag, részemről soha nem is volt, inkább csak rosszul esett. A gond csak az, hogy csoporttársak vagyunk és mivel nem túl nagy a csoport így akarva akaratlanul egymásba botlunk, ami roppant kínos tud lenni. Mivel abszolút nem tudja kezelni ezt az egészet. Komolyan mondom, én jobban kezelem, pedig elvileg ő nem érzett semmit irántam, na mindegy. Szóval már nem akarok semmit ,csak annyit, hogy ne legyenek ilyen hülye kínos jelenetek. Komolyan valami semleges dologra megkérem, hogy adna e egy tollat, rögtön ilyen ellenszenvesen elhúzódik és közli ,hogy nem ad, egyik pillanatban kedves velem, a másikban bunkózik ,folyamatosan ellentmond magának, egyszer ezt mondja, máskor az ellenkezőjét. Sztem azt gondolja, h még mindig össze akarok jönni vele és nem akar hitegetni, ami végül is rendes tőle(tudom, h jót akar), csak hogy már egyáltalán nincs így. Kell a fenének egy ilyen kiszámíthatatlan lány, csak lefárasztanánk egymást, alig van bennünk valami közös. Csak annyit szeretnék ,hogy normális emberként viselkedjünk egymással amíg egy csoportba járunk.