Nők! Az hátrány, ha nem vagyok társasági ember?

Én nem vagyok nő, de azért válaszolnék. Ha belegondolsz, a társasági élet hiánya eléggé csökkenti az ismerkedési lehetőségeket, ez önmagában hátrány.

Másrészt meg az sem mindegy, hogy mit értesz azon, hogy nem vagy társasági ember. Ha enyhén aszociális vagy, tehát nincs igényed a társaságra, mondhatni semlegesen viszonyulsz hozzá, az szerintem -- az első gondolatot kivéve -- nem hátrány. Ha viszont szociális fóbiád van, az hosszabb távon eléggé zavarni fogja azokat a nőket, akik nem ugyanilyenek.

Nálam valószínűleg igen. Egyszer volt egy barátom, aki nem tudott jól kijönni a rokonaimmal. Nálunk fontosak a családi rendezvények, ahol mindenki odamegy, eszik, találkozik egymással és megbeszéljük, hogy kivel mi van, kinek miben kell segíteni. Volt egy 2-3 évig tartó kapcsolatom, ahol a barátom nem tudott beilleszkedni a családba, nem jött ki jól a rokonaimmal, rendszeresen anyukám hosszabb monológjai alatt alvást színlelt, hogy megússza. Persze mondtam, hogy nem kell jönnie, és élt is ezzel a lehetőséggel, de egy idő után ezek a családi bulik akkora problémává nőtték ki magukat köztünk, hogy többek között ezért is szakítottam.

De általában a jó kapcsolatokhoz szükséges, hogy a párodra fel tudj nézni. Hogy amiatt, mert társasági ember vagy amiatt, hogy okos, az egyénenként változik. Gondolom, hogy valakinek, akinek ez nem annyira számít, nem lesz fontos.

Én ezt egyáltalán nem tartom hátránynak.

Sőt! Amennyi ál-barát van a mai világban, inkább előny is, hogy nincs egy olyan plussz felülete az illetőnek, ahol átverhetik vagy visszaélhetnek a jóindulatával.

Engem sokkal inkább taszít az olyan férfi, akinek van egy egész barát/haver-serege (akikre persze nem tud számítani soha komolyan), viszont arra jó, hogy eljárkáljon rájuk hivatkozva csavarogni, kocsmázni, meg nekünk is mindig legyen fix programunk, mert ha nem megyünk hozzájuk oda, ahol az ő haverkái vannak, akkor vérig lesz sértve a párom, aki végül egyedül elviharzik és a "jó barátok" meg tömik a fejét, hogy mennyire papucs és szakítson. Sőt, aki ilyen pszchiopata, hogy képes ezért a párkapcsolatát pellengérre állítani, mert nincs meg az összhang a "barátok" és a kapcsolata között, az a legrosszabb.

Szóval: NEM, nem hátrány!

(bocsi, de nekem volt ilyen párom és köszönöm, soha többé!)

De akkor így ismét: hogy akarsz ismerkedni?

Miután már megismered a lányt és elindultok a párkapcsolat rögös útján, az nyilván lánytól függ, hogy mennyire zavarja ez a helyzet, sokan vannak, akiknek ez ellen az ég egy adta világon semmi problémájuk nem lenne, és párkapcsolaton belül nem okoz semmilyen hátrányt.

Na de hogy akarsz odáig eljutni, ha emberek közé nem akarsz/tudsz menni, ha a társkeresőzést elvből visszautasítod, és úgy egyébként is feltételezem nehezedre esik idegen emberekkel csak úgy, felszabadultan beszélgetni.

Párkapcsolatban lánytól függő, de ezzel minden létező szempontból magad hozod hátrányba.

Az antialkoholizmus meg annyira nem tragédia, szintén, ha hozzád hasonló lányt keresel (vannak, nyugi).