Hogyan egyeztessem össze a munkát, az egyetemet és a párkapcsolatot?

Összeköltözés?

Egyébként ha nem tudtok összeköltözni, akkor legyen úgy, hogy hétvégén egy nap találkoztok fixen, meg egy hétköznap este. A többi időszakban meg esti félóra telefon. Nem gondolom, hogy ez kibíthatatlan.

Egy új párkapcsolat egy felnőtt életben mindig változtatást igényel. Meg kell találnod az egyensúlyt, különben valamelyik nem fog működni.

Kialakult egy életrended, ami a munka+egyetem töltött ki. Most meg kell találnod azokat az lehetőségeket, ahol tudsz időt nyerni vagy azokat a tevékenységeket, amiről lemondasz ezek miatt. A párod részéről is szükséges némi kompromisszumkészség. És ez egyben az első közösen megoldandó "problémátok", amit meg kell oldanotok közösen.

Találjátok meg, mikor tudtok értékes időt tölteni együtt, beszéljétek meg, tervezzétek el, mikor mit csináltok közösen. És közte meg ki kell bírni, hogy hatékonyan dolgozol/tanulsz, és nem vele vagy. Hidd el, a kapcsolatnak sem árt egy kis sóvárgás a másik után... Hosszú távon pedig pláne nem ideális, ha nagyon "összeragadtok", és megszűnik az önálló életetek.

Nem tudom, melyik egyetemre jársz, de nekem általában a szorgalmi időszakban nem volt soha olyan rendkívül sok elfoglaltságom, már ami az egyetemet illeti. Átlagban heti egy ZH, meg esetleg egy-két dolgozat/beadandó, amik annyira nem igényeltek rengeteg törődést. A vizsgaidőszakban igen, ott átlag napi 2 óra alvás és tömény szopás, de a szorgalmiban nyugodtan lehetett esténként/hétvégente pasizni. Én is dolgoztam egyetem mellett, heti 30 órában, bejártam minden előadásra/gyakorlatra, és még így is szinte minden este meg hétvégén együtt voltunk a párommal. Miután összeköltöztünk, már könnyebb lett, de előtte is max a vizsgaidőszak volt nagyon nehéz. Csak szervezés kérdése, de egyébként ha mindketten keresitek a lehetőségeket, akkor simán megoldható.

Ha minden második este mondjuk vele vagy, és egy hétvégi napot, akkor is bőven jut időd tanulásra és munkára is (abból kiindulva, hogy az átlag egyetemista 20-25 órát dolgozik egy héten, és nem teljes állásban vagy éjszakai műszakban nyomja).

"ehhez az kell h mindennap átölelhessen. Ezt kijelentette kerekperec"

Huh, nekem itt kezdene a vészcsengő kalimpálni a fejemben.

Imádom a párom, de ha az ő sikere, működőképessége attól függne, aktuálisan fizikailag találkoztunk-e aznap, akkor eléggé rosszul érezném magam. Másrészt kicsit röhejes, azelőtt is élt valahogy, hogy találkoztatok, nem?

Meg egyáltalán, mi az, hogy kerekperec kijelent valamit, függetlenül attól, hogy neked az jó-e vagy sem?

Ebből szokott "kerekperec" az lenni később, hogy nem mehetsz el a társaságoddal nélküle sehova, nem élheted a magad életét, és az együttlét nem lehetőség és öröm, hanem kényszer lesz. Ha valóban ennyire függ tőled, akkor sajnos a következő lépése, hogy lehetőleg téged is függő helyzetbe hoz, akár érzelmileg (zsarolással, "így nem lehetek boldog", "nélküled nem megy", "ha szeretsz, nem csinálod ezt/ezt csinálod) akár anyagilag ("a munkád miatt nem tudunk együtt lenni, mondj fel/vállalj félállást, majd én megteremtem a többit)...

Hát nálam ott bukna a dolgog h ennyire ragaszkodo.

Nekem is ott a munkám (munkabeosztásom jo)a lányom akit egyedül nevelek,a kutyám(pitbull,sok foglalkozást igényel),háztartás,heti

2 3 nap edzés(mma-zok),haverok.

Énis nehezzen oldom meg h a partneremmel legyek,általában csak szombat délutántol vasárnap estig vagyok vele. Néha hétköznap este nálam alszik.

A párodnak meg megkéne értenie h nem csak körülötte forog a világ.

Ülj le vele és beszéljétek meg mint két értelmes ember.

n24

Nézd, ezt így nem lehet, hogy mindenből a maximumot. Egy napnak sajnos csak 24 órája van...

Én is így vagyok, mint te, de nekem az úgy be van osztva, hogy hétközben suli és munka, hétvégén a barátom. így péntektől hétfő reggelig ált. együtt vagyunk, és ez így müködött akkor is, amikor csak suliba jártam, mert neki is van munkahelye, mindketten utazunk és egymástól amúgy is relatíve messze lakunk.

Szóval ezt kompromisszum nélkül nem nagyon lehet...persze, nekem is hiányzik a barátom hétközben, meg én is neki, de egyszerüen elfogadtuk, hogy egyelőre ez így van, és kész.