Nálatok mikor jött el ez a pillanat és mikor?

Nagyon nehéz helyzet, mert ideális társat találni egyáltalán nem könnyű. Lehet, hogy mással megegyeznek az elképzeléseink a jövőt illetően, de ha maga a kapcsolat nem működik, akkor megette a fene.

Én például a mostani páromnál érzem úgy, hogy akár még a jövőről alkotott elképzeléseimet is képes lennék módosítani, csak hogy VELE legyen közös jövőm, annyira passzolunk (még a rózsaszín köd elmúltával is).

Az azonban biztos, hogy igyekeznék nagyon alaposan átbeszélni vele az összes szempontot, pro- és kontra érvet, megpróbálnánk közösen feltárni, hogy milyen tényezők akadályozzák.

Például ha nem akar gyereket (gondolom erről lehet szó), akkor tudom, hogy a párommal nyíltan lehet beszélni az összes ezzel kapcsolatos érzésről, félelemről, akadályozó tényezőről. És könnyen lehet, hogy ezzel már meg is változik az álláspontja. Számtalanszor tapasztaltam, hogy korlátozó hiedelmek akadályoznak bennünket, és ha ezeket sikerült feltárni, akkor elmúlnak.

"ha ez már az elején meg van beszélve"

Ebben igazad van, de az emberek véleménye változhat, úgyhogy amit előre megbeszélünk, az nem szentírás.

Kb. 2 év után lassan de biztosan rájöttem, hogy nem ő az, akit kerestem.

Hiába volt belém szerelmes az elején, ez már elmúlt, megmutatta, hogy milyen egoista valójában.

Úgy érzem ideje továbbállni.

Egy ilyen emberrel képtelen vagyok leélni az életemet.

Kb. 3 év után jöttem rá, hogy az exem alkalmatlan a családalapításra és a komoly kapcsolatra.

Mindennél jobban szerettem, nem tudtam akkor elképzelni az életemet nélküle, de tudtam ez hosszú távon nem fog működni.

Persze átbeszéltünk mindent, milliószor ültem le vele beszélni, 1-2 hétig működött, utána kezdődött minden az elejétől.

Az pedig csak hab volt a tortán, hogy képtelen volt beszélni az érzéseiről, mi bántja stb 3! év után szóval később még rosszabb lett.

Rá fél év után elváltak az útjaink.