Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagy korkülönbség, gyerekvállalás. Mi lehet erre a megoldás?
Még itt az elején szeretném leszögezni, hogy ne vesztegessük egymás idejét olyan válaszokkal, hogy "szakítsatok! mit akar ez a pasi? csak átver". Annyit fogtok tudni amennyit majd lentebb olvashattok, tehát kár ítélkezni. Ezzel nem az volt a célom, hogy bárkit is megsértsek :) csak ilyen témájú kérdések alatt sok ilyesmi hozzászólást lehet olvasni és ez különben sem megoldás.
Már a kapcsolatunk elejétől egy hullámhosszon vagyunk a barátommal és kitárgyaltuk, hogy milyen terveink vannak az életben. Én tavasszal töltöm a 20-at, ő pedig a 31-et. Mindkettőnknél szerepel a családalapítás amin én nagyon sokat agyalok a korkülönbség miatt. Én mindenképpen fiatalon szeretném de kakiban van az országunk anyagi helyzete ami miatt most nem biztos, hogy megtehetném. Részéről nem lenne gond mert neki állandó munkahelye, háza, autója van de én még csak most fejeztem be az iskolát és nincs munkahelyem. Többször is mondtam már neki, hogy kicsit úgy érzem, hogy miattam nem tud haladni ezzel a dologgal. Ő erre azt válaszolja, hogy nem érdekli és megvár hiszen velem akarja ezt megvalósítani. Felvetette, hogy nyáron házasodjunk össze. Ha megkérné a kezem igent mondanék. 3 gyermeket tervezünk és akárhogy számolom, ha jövőre születne meg az első gyerek, már 31 éves lenne és ha a 3 gyerek között 2-3-4 év korkülönbség lenne akkor ő már 60 körül lenne mire az esetleges harmadik betöltené a 18-at. Ez csak akkor ha az elsőhöz már most hozzálátnánk. De mi van akkor ha várok még 3-4 évet az első gyerekkel vagy mondjuk sokat kell próbálkoznunk?! Mire a harmadik felnőne már 70-hez lenne közel?! Nem akarok szemét és negatív lenni, de azért a 70-et nem élik már meg olyan sokan. Főleg, hogy nem éppen stresszmentes munka amit csinál és sokat hajt.
Ha idősebb lennék pár évvel nem gondolkoznék rajta, belevágnék. Emiatt nem fogom elhagyni mert ha keresnék se találnék jobbat nála. Hamarosan belépünk a negyedik évünkbe. Mit csináljak?
válasza:Hú, most engem annyira elgondolkoztattál, hogy még a telefont is letettem, és átjöttem laptopra, hogy "normális" minőségű, hosszabb választ írhassak :D. Elöljáróban annyit, hogy én 21 éves vagyok, párom 31 éves, és szerintem a kérdésedig ezek a problémák még csak fel sem merültek bennem (de még az sem, hogy ez már nagy korkülönbségnek számít :D), úgyhogy mindenképp elgondolkoztattál, és ha nem baj, leírom, hogy az én szemszögemből mit látok a szinte ugyanolyan helyzetről.
Mi is komolyan tervezünk, én is fiatalon szeretnék anya lenni, olyan 23-24 éves korom környékén, ő akkor lenne max. 34-35 éves korban. Bennem ezek a problémák azért nem merültek fel, mert szerintem ez tökéletes kor egy férfinak a gyermekvállaláshoz - ilyenkor már elég érettek (minden rosszindulattól mentesen mondom ezt), erejük teljében vannak minden téren :D. Szóval szerintem ezen ne most izgulj, hogy mi lesz 30-40 év múlva, meg ki hány éves lesz, amikor a harmadik gyereketek betölti a 18-at. Én a helyedben most inkább azzal törődnék, hogy megálljak a saját lábamon is, egyedül, és olyan körülményeket teremtsek magamnak, amiben akár három gyereket teljesen egyedül is fel tudok nevelni, mert nagyon kedves lánynak tűnsz, tehát tényleg abszolút nem bántásból mondom ezt, de hozzámenni a 15-16 éves kori szerelmedhez 20 évesen, és három gyereket tervezni munkatapasztalat, min. saját albérlet, félretett pénz nélkül, manapság nem életbiztosítás.
Tehát szerintem a korkülönbség helyett inkább most ez legyen a projekt, hogy úgy tudj vele összeházasodni, hogy megállj a saját lábadon. Addig semmiképp ne vállalj egy babát sem.
Tényleg nem bántásként meg semmi:)
21/N
válasza:Mi a párommal hasonló korban vagyunk én 21 ő 30 lesz hamarosan. Én még egyetemre járok évekig szóval nálunk a babaprojekt még messzebb van.
Ami a ti helyzeteteket illeti szerintem butaság lenne most össze hozni egy gyereket. Mindenképp keress munkát és dolgozz pár évet egyrészt hogy ne egy picivel legyél munkakezdő másrészt hogy kapj támogatásokat harmadrészt így nagyobb eséllyel lesz hova menned/vissza menned dolgozni.
Én ha odái jutunk gyorsan egymás után szeretnék babát egy két év különbséggel így a párom se lesz annyira öreg mire mindkét gyerek felnő. Mondjuk (talán mert az én szüleim is nagyon későn vállaltak gyereket) én nem érzem a 60 éves kort olyan öregnek főleg ha addigra a gyerekek már nagyok és azért 60-70 évesen még nem kell meghalni manapság. Legalábbis az én környezetemben gyakoriak a 80-90 évesek.
válasza: válasza:Nagyon jókat írtál kedves első válaszoló, de nem bántásból meg ilyenek, de egy albérlet miért életbiztosítás? :) És nem bántásból, meg ilyenek, de egy 20 éves szerinted milyen sulit fejezett be? Azzal most milyen karriert gondolsz csinálni?? ... :))
Annyi igaz, egy éved neg legyen Kérdező, h Gyedet kaphass a babára.
Vannak szüleid? Lenne hova menned első körben, ha esetleg megromlik a házasságotok?
Valamilyen szinten próbáld kibiztosítani magad a házasság/gyermekvállalás alatt. De ennyi.
Sok boldogságot! Vágj bele! :)
válasza: válasza:A szüleim példája elég sokat mondó: Apa 29, anya 21 éves volt amikor összeházasodtak (ekkor már másfél éve együtt voltak). Apa befutott, mérnök diplomás, akkor vállalkozó volt. Most alkalmazottként dolgozik egy gátépítésnél a Tisza mentén, de gondolhatjátok, hogy 30 éves tapasztalattal mérnökként mennyit kereshet.
Anyának közgázos érettségije van és már közel 25 éve a vízügynél dolgozik. Elfogadta, hogy apa tényleg a 3-5-szörösét kereste egész életükben annak, amit ő.
Apa most 54, anya 45. Bátyám 24, én 22, a húgom 19. Annyit hogy nekem ez a családi példakép. Én is szeretnék egyszer jó apa lenni és pontosan úgy tervezem ahogy apum is, vagy a te párod csinálja: 28-35 évesen elvenni egy tőlem 5-10 évvel fiatalabb lányt feleségnek (aki kb 20-25 éves), addig meg felépíteni egy saját egzisztenciát, ami eltart egy háromgyerekes családot nélkülözés nélkül.
Apán már most is látom hogy kezd öregemberes lenni, pedig ő régen elég nagy rocker, csajozós, jó dumás ember volt (ez utóbbi háromból kettő a csajozóson kívül ma is megvan). Szóval én sem akarnám, hogy a gyerekem érettségije idején akár csak 60 éves legyek. Apa jó arc, de az idővel MINDENKI megöregszik, kicsit öregesebben viselkedik, a szabadság helyett a biztonságot választja, vagy például jobban szeret kötözködni másokkal és beleszólni mások dolgaiba (mégha különböző mértékkel is).
22/F
válasza: válasza:Kedves kérdező, túl sokat agyalsz... és számolgatsz...
Ne tedd, egyszerűen csak majd jön az a gyerek amikor jönnie kell!
(zárójelben jegyzem meg hogy arra ne várj hogy Magyarországon jobb lesz a helyzet, 5 éve jöttem el, és azóta csak rosszabb lett otthon ahogy látom)
válasza:Köszönöm szépen, hogy mindenki normálisan válaszolt! :)
Már hamarabb akartam írni csak mint ahogy az első is írta, laptopra jövök, hogy normálisabb választ tudjak írni de mire ideértem elfelejtkeztem róla :D
Tudom, hogy sokat számolok meg agyalok, de valahogy nem tudok elmenni mellette. Ettől függetlenül amúgy próbálok mindig a jelenben élni és nem szoktam előre tervezni nagy dolgokat. És sokkal nyugodtabban foglalkozom más dolgokkal csak annyira szeretném ezt, hogy teljesen rágörcsölök mert kicsit félek, hogy valami mégsem úgy fog alakulni ahogy szeretnénk. Jelenleg egy tanfolyamra járok, bár nem sok értelmét látom ennek. Lehet, hogy helyette dolgoznom kellene és esetleg félretenni a fizetésemet. Vannak szüleim és ha nem is díjaznák ha most babát várnék, de ha valami baj lenne biztosan számíthatnék rájuk szerencsére. Ha neadjisten' valami rossz történne kettőnk között mikor már gyerekünk lesz, szerintem a barátom nem lenne annyira szemét, hogy keresztbe tegyen nekem. Túl jószívű. Persze ezt nem tudhatom előre de bízom benne. Magamon még nem tapasztaltam de szerintem ha valaki tényleg nagyon akar valamilyen iskolát az gyerek mellett is meg tudja csinálni egy kis segítséggel. Én is ismerek olyanokat akik terhesen vagy kisbaba mellett szereztek diplomát. Az egyik matek-fizika szakos középiskolai tanár.
#6 Nálunk is hasonló a helyzet csak annyi, hogy apukám egy egyszerű sofőr, anyukám meg boltban dolgozott de lényegében apukám tartotta el a családot mert volt amikor anyukám nem dolgozott, hanem például kiskorunkban itthon volt velünk és ez nagyon jó. Hiába nem dolgozott, nem kellett nagyon nélkülöznünk vagy ha kellett akkor mi gyerekek semmit nem éreztünk ebből.
Anyukám 20 éves volt mikor a testvéremet szülte, bár rossz házassága volt és nem is tervezték a gyereket. Ezután ismerkedett meg apukámmal és amikor én születtem (terveztek) anyukám 24, apukám 28 éves volt. Mindig is szerettem, hogy ők fiatalok. Általános iskolában az osztálytársaim mindig mondták ha szóba jött, hogy az ő szüleik 40 valahány évesek és jól esett, hogy az enyémek még csak éppen a 30-as éveik közepén járnak. Volt középiskolában egy osztálytársam akinek az anyukája 63 éves volt, nekem meg az egyik nagymamám idén töltötte a 60-at.
Én azt látom, hogy minél fiatalabb egy anyuka, annál jobb a gyereknek. Persze ésszerű kereteken belül és akkor ha tervezi a gyereket. Szerintem egy fiatal anyukának sokkal több türelme, energiája van egy kicsihez. Ha pedig a gyerek idősebb lesz és lesznek tipikus kamaszproblémái vagy bármi, lehet, hogy a fiatalabb szülő hamarabb megérti és rugalmasabb. Mondjuk ez biztos személytől is függ, de ha csak abból indulok, hogy most 19 évesen a 42 éves anyukám jobban megérti a dolgaimat mint a 60 éves nagymamám. Pedig a nagymamám is próbál igazodni a mai korhoz mert internetezik, okostelefonja van, autót vezet, a haját és néha a szemöldökét festeti meg nem tudom és jól el lehet vele is beszélgetni de azért mégiscsak más.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!