Miért írják sokan, hogy boncmesterrel nem jönnének össze?

Engem nem zavarna.

Újat nem tudok mondani, leírtak már mindent az előttem szólók.

Engem inkább az állatpreparáló munka taszítana, abban van valami bizarr számomra, hogy hullákat valósághűen tartósítanak. Egészen más vizsgálni és szétszedni valamit(mert számomra a halott test csak egy valami), mint élethűvé tenni.

Nyilván a végtermék a múzeumokban nem zavar.

#8

Nem, túlbonyolítod. Nyilván mi is egyszerűen fogjuk fel (teljes természetességgel), de a modern ember túlságosan elszeparálja magát a haláltól és minden kapcsolódó fogalomtól, dologtól. Tudom, szar szembesülni azzal, hogy mindenki így végzi. Az elmúlt évtizedekig pl. szokás volt otthon meghalni, nem olyan sokkal korábban pedig a rokonság mosdatta a saját halottait, készítette fel a temetésre. Ma ilyen elképzelhetetlen. Ehelyett bedugják az idősek otthonába/kórházba az öregeket, hogy véletlenül se kelljen szembesülni egy percre is a halállal. Nyitott koporsós temetés (ami szintén sok helyen szokás volt) pedig a perverzitások perverzitása sokaknál. Szerintem ez az abnormális.

Ha legalább olyan természetességgel tudnánk kezelni a halált, mint a születést (ahol ma már evidens, hogy apuka, nem ritkán rokonok, barátok is jelen vannak, pedig az is gusztustalan), akkor kevésbé lenne rémisztő ez az egész. És a boncmesterektől sem félnénk indokolatlanul.

#14

Jó, tegyük félre a boncmestereket, mert ezen a vonalon nem fogunk dűlőre jutni :)

Önmagában azt nem tudom megérteni, hogy egy adott ember szakmája miért befolyásol bármit is. Hacsak nincs közvetlen hatása a család életére, akkor minek ezen rugózni? Azt még megértem, hogy valaki nem akar maga mellé egy Afganisztánba kivezényelt katonát, de minden egyéb ódzkodás rettentő fura, akkor is, ha beleképzelem magam a másik helyzetébe. Nekem is vannak nem-szeretem szakmáim a sztereotípiák miatt (jogász, politikus), ettől nem tudnám kijelenteni, hogy na, hát rögtön kiesett a pikszisből.

Annyit tudok elképzelni, hogy bizonyos jellemvonásokat nehezen viselünk, ami a munkával kapcsolatos. De ez nem a munka miatt van, hanem pont a jellemvonásai miatt választ valaki egy adott szakmát. Egy esélyt kaphat a szakmát űző is.

(Mostantól minden bonctermes ismerősnek mondom, hogy az első randin fornetti-eladónak kell magukat hazudni.)

Nem olvastam a válaszokat, nem tudom írta-e már más, szóval bocsi, ha ismétlek.

Azért, mert manapság már teljesen el van szigetelve az élet és a halál. Régebben, amikor több generáció együtt élt, akkor általában az idősek otthon hunytak el és a fiatalabbak ha akarták, ha nem akarták, látták.

Szerintem sokan egyébként pont emiatt is félnek olyan borzalmasan a halál tényétől. Ha valaki halottat lát, akkor van, hogy pszichológust keres fel. Régen ez ritkaság volt, mert majdnem mindenki látott halottat.

Valószínűleg pont emiatt utasítják el azokat a foglalkozásokat is, amik "halál körüliek".

Pedig az orvostudomány legszebb területe a patológia. Ha patológia nem lenne, akkor gyakorlatilag orvostudomány sem. Az élő a halottól tanul.

27/L

Ahol anyu dolgozik (o orvos) ott van egy boncmester es allati jo pasi, kb 15 eves korom ota tetszik( most 30 vagyok) de ahogy akkor sem, most sem vesz eszre, hozzateszem hatvanvalahany eves szoval abszolut nem a korosztalyom.

Anyu es a kolleganoi egyaltalan nem latjak helyesnek, de sztem egy bomba pasi. Dehat nem erdeklem, van ilyen is:-)))

Es a nogyogyasz ?

Egesz nap budos kevesbebudos herpeszes kiuteses folyasos szemolcsos punanikban turkal az jobb ?

Meg emlekszem ferjem hogy kibukott mikor a vacsoran probalgattam a vagast varrast.

Nem akarta a csirket megenni pedig sterilen dolgoztam.