3 hete szakítottam a barátommal és nemrég derült ki, hogy terhes vagyok tőle. Szerintetek elmondjam neki, hogy terhes vagyok és megkérdezzem a véleményét, hogy megtartsam-e a gyereket vagy ne?

Azert apának akkor is szolni kelett volna... Mi van ha ő szívesen felnevelte volna.... Remelem egyszer kiderul... Lessz abbol a gyerekből még felnőtt remelem felkeresi majd...

Köszönöm, hogy ilyen sokáig figyelemmel kíséred a kérdésed és reagálsz is a válaszokra, nem csak valamiféle önigazolásra számítasz! Újra végig olvasva a kérdésed, a reagálásaidat és a válaszokat, arra a következtetésre jutottam, hogy te már szinte a kérdésfeltevésekor eldöntötted, hogy mit fogsz tenni, de voltak kétségeid afelől, hogy tisztességes-e ez, (legfőbbként az apával és a gyerekkel). Azt kell, hogy mondjam, nem ok nélkül! Próbálom a döntésedet megérteni, de nem mondanám, hogy sikerül. Ha csak a távkapcsolat, működésképtelensége volt a szakításotok oka, még bosszúra sem gyanakszom,,,, amit egyébként nem is tartanék jó indoknak, de legalább érthető magyarázatnak! Ez nekem most olyan, mintha egy szappan operából kölcsönvett adoptáció, 1. fejezete lenne! Ismerek olyan embereket, akik nem ismerik a szüleiket, ismerek olyat is, aki elől a nevelő apja utasítására, eltitkolták a vérszerinti apja kilétét és már meghalt mindenki, aki elmondatta volna, de nem ismerek senkit, aki ne lett volna rá kíváncsi, hogy ki ő, kik voltak a szülei, miféle emberek, hogy néznek ki, kiktől örökölhette a jellemvonásait, a testalkatát, mire számíthat a jövőben és van amelyiknek mikor megszülettek a gyermekei, azon töprengtek a feleségével, hogy vajon az ismeretlen nagyszüleire hasonlítanak-e, mert pl. az ismert családtagok közül, senki nem volt vörös hajú! De mindennek már semmi jelentősége, hiszen te válladra vetted a döntés keresztjét és ezentúl cipelheted majd mindenki helyett,,,, nekik csak a kétségek és a következmények jutnak! Nem ítélkezem, hiszen nem ismerhetem az összes részletet, meg hát, ki vagyok én, hogy ítélkezzem,,,, én csak megpróbálok rávilágítani olyan szempontokra, amiket talán nem gondoltál át. Szerencsére nem a legrosszabb döntést hoztad, a többit meg megoldja az élet! Én pl. 17 éves koromban kerestem meg a vérszerinti apám, (aki azóta már meghalt) és nem szívesen mondom, mert "halottról jót, vagy semmit" de semmirevaló, lumpen ember volt, akire nem lehetek büszke, de mégis nagyon sajnálnám, ha nem ismerhettem volna meg, mert kellet ez a tapasztalás ahhoz, hogy ne váljak olyan emberré mint ő és nekem ne mondhassa azt a gyermekem, amit én mondtam neki kevés beszélgetésünk egyikén,,,, "azért örülök neki, hogy te vagy az apám, mert így már tudom, hogy hogyan nem szabad csinálni!". Kívánok neked sok örömöt az életben és remélem, soha nem fogod megbánni a döntésed (sem az örökbe adást, sem az eltitkolást).

Ez egy cseppet kamu kérdés: Ok, hogy nem vállalta fel a gyereket, hiszen nem tehette. De az ilyen esetekben mindig megkeresik a másik élő rokonát. Szóval nem értem, hogy nem tud róla.

Kedves Kérdező! Értem és értettem is, hogy a te helyzeted kilátástalan volt és hogy az abortusz és az örökbe adás is benne volt a pakliban, de a kérdésed, nem ez volt! Amikor azt mondtam, hogy "a kérdés feltevéskor eldöntötted" akkor nem ezekre gondoltam első sorban, hanem az apa kihagyására! Arra még mindég nem kaptunk választ, hogy, apának és családjának miért nem adtál esélyt? Mivel feltetted a kérdést, ebből arra következtetek, hogy volt jogosultsága ennek az opciónak is és az adott válaszok egyike sem buzdított az eltitkolásra,,, sőt, éppen ellenkezőleg! Mivel ez elől a téma elől szisztematikusan kitérsz, kezdek én is arra gyanakodni, hogy az utolsó 2 hozzászólónak igaza lehet és a kérdés csak elméleti, vagy "uram bocsá" provokatív! Remélem, hogy nem így van, viszont akkor, csak önigazolást kerestél és mivel azt nem kaptál, a válaszaiddal kitérsz a kényes téma elől és csak "magyarázod a bizonyítványod", várva dicséretet és a feloldozást, hogy "milyen ügyes és felelősség teljes voltál és a babának így lesz a legjobb"! Hát ezt úgy tűnik hiába várod! Ha már bizonyítvány, akkor megnyugtathatlak, nálam nem buktál meg! Ha én lennék az oszifőd, a képzeletbeli bizonyítványodba 5-öst akkor kapnál, ha vállalva minden nehézséget, tisztességben felneveled,,,, 4-est, ha megszülöd és az apával közösen hoztok döntést a sorsáról,,,, 3-ast, ha megszülöd, de csak a saját szempontjaid alapján, az érintettek kihagyásával döntesz,,,, 2-est, ha az apával közösen, az abortuszt választjátok,,,,, és 1-est, ha sunyi módon, kihagyva a döntésből minden érintettet, megcsináltatod az abortuszt! Amennyiben ez az osztályzási (érték)rend számodra is elfogadható, akkor döntsd el te, hogy magadhoz képest, megelégszel-e a közepessel, vagy alul teljesítettél és képes lettél volna a jó"-ra is, ha nem sumákolsz, vagy a kiválóra, ha vállalva a nehézségeket, odateszed magad, a közepesek langyos medencéjében való tengődés helyett! Nem szívesen lennék a helyedben, azzal a tudattal, hogy egy részem (húsom és vérem) sorsára, nem lesz többé sem rálátásom, sem befolyásom! Nem vagyunk egyformák, de az életünk során néha elgondolkodunk olyan meddő dolgokon, hogy "mi lett volna,,, mi lenne, ha?" és akkor biztosan eszedbe fog jutni a gyermeked és ez a döntésed is,,,,, mert ha nem gondolsz rá többet, jobb is, hogy örökbe adtad! Még az én lumpen apám is, nyomon követte a sorsunkat az öcsémmel, legalábbis az újdonsült féltestvéreim, tudtak rólam !

Most úgy gondoltad, teszel egy csavart a fikciódba, hátha megint érdekessé válik? A tanácstalan életet adó jó tündérből, átváltottál a bosszú angyalába. Ha tényleg annyire kényes lennél a becsületedre, akkor nem hazudoznál feleslegsen! Hajlok arra, hogy Sötét Léleknek van igaza és csak kamuzol.