Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tudjam meg nőiesen, hogy van-e még esélyem nála?
2 éve szakítottunk, 4 évig gyötörtük egymást, eléggé zűrös kapcsolat volt. Ám barátként váltunk el, utána még sokáig reménykedtem, hogy újra összejövünk.
Én előtte éltem át egy családi tragédiát, illetve ő is. 20 évesen is eléggé gyerek voltam még, nem is igazán önmagam, illetve eléggé instabil lelkileg. Csak hogy párat említsek: öngyilkos hajlam, alkoholizmus, állandó hisztik.
Bár dolgoztam, nem igazán volt jövőképem, csak őt akartam, csak neki akartam megfelelni. Szakítás után elege lett abból, hogy még nyaggatom azzal, hogy változtam, és beszüntette a kapcsolattartást. Szilveszterkor keresett fel újra. Utána nekem lett egy kapcsolatom, addig gyakran beszéltünk, utána ritkábban, majd megszűnt egy időre. Aztán újra dumálni kezdtünk, majd megint eltűnt az éterben. Közben nekem tönkrement a kapcsolatom (nem emiatt), ugyanazt éltem át a kapcsolatban, amit ő élhetett át velem, a lelki sérültséget leszámítva. Megértettem őt. Nagyjából 2 hónapja nem beszéltünk, majd írtam neki egy sms-t, hogy mizu? Másnap felhívott, dumáltunk, mondta majd visszahív. Nem hívott. Írtam neki, hogy neten várom, ha gondolja, mert említette, hogy ott is dumálhatnánk. Nem jött fel sem aznap, sem másnap. Azóta sem jelentkezik.
Lehet ő is érez még valamit, csak nem mer lépni a múlt miatt?
Nem tudja, hogy egyedülálló vagyok, illetve azt sem, hogy hogyan gondolkodom a múltról, hogy mennyit változtam. Alapvetően akkor voltam más, amikor ő megismert, és most vagyok az, aki valójában vagyok. De ő ezt az énemet nem ismeri, hisz már másfél éve nem találkoztunk.
Találkozóra nem akarom hívni, mert a vele való kapcsolat alatt csúnyán meghíztam, meg utána is. Most, hogy helyreálltam lelkileg, élvezem az életem, és tartok a céljaim felé, most kezdek el újra sportolni, és le akarok fogyni.
Viszont arra gondoltam írok neki. De nem akarok szánalmasnak sem tűnni. Lehet jobb lenne hagyni ezt a vonatot elmenni.
Tudom, hogy senkit nem fogok úgy szeretni, ahogy őt tettem. Úgy voltam vele, ha ez a kapcsolat nem jön össze, mármint akivel utána voltam, akkor egyedül maradok, és egyedül elérem a céljaim, gyereket úgyse akarok, a többi pedig megy egyedül is. És sajnos nem azért van ez az érzés, mert nem akarok tovább lépni.
Ti mit tennétek?
Hagynám, lerágott csiki-csukizós dolog, amit írsz. Ha a srác nagyon akart volna valamit, már rég lépett volna. Te meg titkon vársz, hogy hátha visszajön. Túl sok lehet a rossz emlék neki, 4 év gyötrelem az rengeteg idő és energia.
Az utolsó bekezdésedhez nem tudok mit reagálni, az a te döntésed, nem foglak sem cáfolni, sem támogatni benne.
Úgy hogy szerintem tarts a céljaid felé, és keress mást, ne a régi, kiszáradt csontot akard dédelgetni, ami már akkor sem működött.
Az van, hogy amit írsz az pontosan olyan mint egy önbeteljesítő jóslat:
"Tudom, hogy senkit nem fogok úgy szeretni, ahogy őt"
" És sajnos nem azért van ez az érzés, mert nem akarok tovább lépni"
Ezt a dolgot saját magadnak determinálod. Az előző kapcsolatod halálra volt ítélve már akkor mikor elkezdődött volna. Neked a régi kapcsolat még nyitva maradt, és amíg annak az ajtaját nem zárod be, addig esélyed nem lesz egy jobb életre. Mindig vissza fog húzni a múlt!
Szerintem most már ne csak szövegelj, hanem tényleg engedd el ezt a kapcsolatot, írd le a veszteségeid, és kezdj elölről mindent. Ebben úgysem tudsz csalni, mert ha nem zárod le, magad tolsz ki, és a kövi kapcsolatod is megy a levesbe.
2es... ezt csak akkor tudnám lezárni, ha esélyünk lenne egy közös jövőre, és magunk miatt lenne vége. Ahogy a többi kapcsolatomnak. De itt a körülmények nagyon sokat dobtak vissza rajtunk, nagyon sokan alánk tettek. Nem tudtam megmutatni ki is vagyok én, akivel ő nem akar kapcsolatot nem már nem létezik, és igazából nem is létezett.
Ezt nem fogom tudni lezárni, mert az, hogy újra kapcsolatba kerüljünk nem fog megtörténni. Tehát marad az egyedüllét.
Én azt látom, hogy a hülyeségeid a "körülményekre" hárítod. Szeritem ez egy orbitális nagy marhaság amivel itt védekezel. Akkor nem voltál az aki ma? Ez természetes. Neked AKKOR kellett volna helyt állnod, mert OTT volt a lehetőség. Szokd meg, hogy életed során változni fogsz. A mostani önmagadhoz képest is! Nem így fognak elföldelni, hacsak a fejedre nem esik egy féltégla, holnap, amint kilépsz az utcára. Ahogy én is rengeteget változtam 7 év alatt, én is teljesen más lettem, már máshogy látom a világot és másképp is próbálok benne boldogulni.
Igen lehet a gonosz körülményekre fogni a dolgot, de eddigi tapasztalataim szerint ez nagyon jó ok a brazil szappanoperákba, ahol a főhősöknek mindig van valami amiért nem lehetnek együtt... de a legkevésbé sem tragikus elem, ha az ember a való életben él. Azért mentetek szét mert elszúrtátok. Nem tartottatok ki egymás mellett, nem változtattatok... stb. Hidd el tudom 7 hosszú év a párkapcsolatom mögött és ármánykodó szülőktől egy harmadikba való belezúgásig már elág sok mindent megéltünk közösen... csak mi nálunk soha nem volt kérdés, hogy együtt haladunk tovább.
Tehát szépen néz az illúzióid mögé, ő azért tökéletes mert nem tudtad soha lezárni. Azt hiszed van esélyetek, hogy van jövőtök, és egyre messzebb sodrod magad a valóságtól. Légvárakat építesz!
Nem tudom miért nehéz szembe nézni az igazsággal, és inkább tovább lépni, miért jó abban a hitben ringatni magad, hogy most jobb lenne, és akkor minden összeesküdött ellenetek... ez önámítás, és időpazarlás. És önmagad megbékjózása. Remélem hamarosan képes leszel felébredni, mert a világ halad amíg te alszod a csipkerózsika álmod, és sajnos le nyúlják a királyfid is... és nem az álombelit, hanem a valódi.
#7es:
Nem írom le 5 mondatban, ha lusta vagy olvasni, nem kell válaszolni. Köszi- puszi.
6os:
Nem ringatom magam álomvilágba, tudom hogy mi volt az oka a kapcsolat bukásának. Nem CSAK a körülményekre hárítom a dolgot, de mivel nem folytatsz velem részletes beszélgetést, ide nem fogok mindent leírni, ezért nem is tudhatod mi zajlott akkor, és mi zajlik most bennem.
Ott lett volna lehetőségem. Megnéztem volna, hogy te ott hogyan állsz helyt a helyemben, az én fejemmel, nem a saját személyiségeddel.
Valószínű ti két lelkileg erősebb és stabilabb emberek vagytok, ez a srác sem volt az, milliónyi KÖRÜLMÉNY vezetett idáig. Mi is hibáztunk, természetesen.
Itt jelenleg azt állítom, hogy ÉN változtam, nekem másabb a felfogásom, és tudniillik ha egy változó módosul az egyenletben, akkor az eredmény is más lehet. Nem biztos, de van esély rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!