Miután megházasodtatok volt olyan barátságotok, ami megszűnt, de mondjuk nem ti szerettétek volna így, hanem a barát mellőzött?

Az egyik legjobb barátnőmről van szó. Gimnáziumban lettünk legjobb barátnők, mindketten továbbtanultunk, én közben férjhez mentem, de baba még nincs. Gimi alatt volt egy 10 hónapos kapcsolata, amin nem tette túl magát és évekig mellette álltam, szó szerint a vállamon sírta ki a bánatát minden talàlkozáskor, majd nemrég szintén szakított egy fiú vele és én akkor is ott voltam neki, mint támasz. A végén odáig fajult a dolog, hogy rólunk már semmit nem kérdezett. Én sosem ömlengtem neki rólunk, ha kérdezett mondta, hogy minden rendben. Bocsánatot is kért és megbeszéltük a dolgot. Viszont többször mondta nekem, hogy mi már nem egy szinten vagyunk, mások a problémáink stb. Mondtam neki, hogy szerintem semmi nem változott, hogy én mellettem ott a férjem, ugyanúgy megértem a gondjait. Közben elkezdett barátkozni egy fiatal lánnyal, aki egyedülálló, én meg úgy érzem pattintott engem. Kicsit rossz érzés azok után, hogy rám mindig számíthatott előtte. Úgy érzem csak lelkiszemetesláda voltam neki és semmi más. Múlt héten írtam neki üzenetet, hogy remélem minden rendben vele, de azóta semmi válasz, pedig már látta is. Gondolom most olyannal barátkozik akinél nem érzi, hogy le van ahhoz kèpest maradva. De én meg okot nem adtam rá neki... Szóval rossz érzés, de mit tudnék tenni?!

Úgy gondolom emberek jönnek, mennek, lehet ezt a barátságot el kellene engednem, ha úgy érzem nem is volt igaz barátom?!

Hasonló tapasztalatok?