Párválasztáskor mennyire játszik nálatok, hogy a másik félnek van-e diplomája, esetleg hány van neki és hogy mennyire jól fizető, illetve magas beosztású állása van?

A diploma csak olyan mértékben, hogy az ismeretségi körömben egyetlen nem-diplomás ember sincs, a munkahelyemen, a baráti társaságban, de még a családban is mindenki diplomás, így nem is ismerek olyat, akinek nincs, ergo csak úgy tudnék diploma nélküli emberrel ismerkedni, ha kb az utcán leszólítana. Amúgy kifejezetten nem feltétel, de plusz pontnak plusz pont. A mennyiség lényegtelen, de ha már van, akkor lehetőleg ne andragógia vagy esztéta diploma legyen, hanem valami olyasmi, aminek értelme is van. Ha több, akkor meg főleg, mert a felesleges diplomahalmozás a "nem akarok még felnőni és felelősséget vállalni magamért" c. lelki éretlenség ("kapunyitási pánik") tipikus tünete.

Az állása nyilván számít, mármint, hogy mit dolgozik, az ember ébren töltött idejének legnagyobb százalékát a munkahelyén tölti, nyilván számít hogy közben mit csinál, hogy érzi magát ott, milyen visszajelzéseket kap, de ha egyébként élvezettel dolgozza azt, amit, örömét leli benne, megtalálja benne a kiteljesedést, szellemi kihívásokat, úgy érzi van értelme, esetleg ha van rá igénye, akkor még lehetőség is van az előremenetelre, akkor nem igazán érdekel, hogy ez a munka pontosan mi (jó, ha lányokat futtat vagy heroinnal kereskedik, az más, de a teljesen hétköznapi, legális munkák közül). A beosztás tökmindegy, az igazán nem érdekel, a fizetés meg kb a diplomához/műveltséghez hasonlóan, ha megvan egy bizonyos minimum szint (a minimumot az én pillanatnyi keresetem határozza meg, némi fluktuációval- tehát nem muszáj pontosan ugyanannyit keresnie, csak nagyságrendileg), akkor onnantól kezdve tökmindegy.

Ezek is csak azért fontosak, mert minél több közös van bennünk, annál nagyobb eséllyel lesz meg az összhang, legalábbis ez a prekoncepció keresés közben, de ha valakivel mindezek nélkül is megtaláljuk a közös hangot, akkor onnantól kezdve meg már pláne tök lényegtelenek.

nem a diploma számít, hanem az, hogy van-e rendes fix munkája, egzisztenciája, megjelenése, ízlése, stílus, figyelmes-e, odaadó-e

én diplomás vagyok, párom meg szobafestő, mégis megértjük egymást, több éve együtt vagyunk

Nagyon sok a papíros hülye, lusta, üresfejű ember.

Nagyon sok a papír nélküli értelmes, talpraesett, szorgalmas ember.

Ha van neki amellett hogy okos és szorgalmas, annak nagyon - nagyon örülök (mint bármely más plusznak), de nem feltétel.

Inkább egy érettségizett vagy OKJ - s, de értelmes, fejlődésre igényes, szorgalmas ember, mint egy diplomát az egyetemen végigalkoholizálva megszerzett, lusta dög.

Tehát kb. semmit sem jelent önmagában. Én sem jártam egyetemre, mégis értelmesebbnek tartom magamat sok diplomásnál. Igényem van a folyamatos tanulásra, nagyon sokat olvasok is - noha nincs kizárva az egyetem a jövőben, de mégis inkább az emberi tényező mutatja meg hogy milyenek vagyunk. Nem egy darab papír.