Igaz lehet, ha az ember nem tudja a magasabb rendű szükségleteit kielégíteni, akkor az alacsonyabb rendűek fontossága megnő?

A szellemi fejlődés és szex között nem tudom, hogy fent áll ez a kapcsolat.

Nekem az jutott eszembe, hogy vannak emberek, akik unalomból képesek enni. Unatkozhatnak, mert nem tudják kielégíteni valami felsőbb igényeiket valami cselekvéssel és ezért pótcselekvés miatt olyat végez, ami elérhető számára. Szóval pl. nem tud kivel beszélgetni, nincsen mit néznie a tv-ben, nem tud mihez kezdeni és elkezd enni. Nem tudom, hogy mennyire jó példa & gondolatmenet ennek kapcsán, de nekem ez ugrott be.

Érdekes elmélet, de szerintem az emberek eleve különböző vérmérsékletűek, és eltérő biológiai (evés/ alvás stb) igényűek, és mindezek mellett eltérő tudatszintűek is, és ha ez nem lenne elég a külvilág ingerei és a testben és elmében zajló folyamataink is hatnak ránk, a vágyainkra, érzékeinkre.

Szóval ez egy elég komplex dolog.

Eddigi ismereteim szerint a nagy filozófusok, költők szellemi vezetők, írók, zeneszerzők stb. sem vetették meg a testi gyönyöröket... sőt.

Utolso pont errol szol az idezet

Nemeseb celok veszik el az energiat akkor kevesebb ido jut alap primitiv osztonokre