Mi tennétek, ha tudnátok, hogy édesanyátok boldogtalan az apátokkal, és lett neki valakije akivel nagyon boldog és ha tehetné vele élne együtt, de ezt a férj (apa) nem tudja?

Arról biztos, hogy NEM szólnék, hogy tudom, hogy van valakije.

Viszont arról elbeszélgetnék anyummal, hogy neki jó e ez az élet , és ha lehetne min változtatna, és elmondanám, hogy én mit látok rajta , és mit gondolok róla az életéről, és, hogy mire vágyik.

És ha valóban az a megoldás az életére, hogy elváljanak. hogy a hátralevő 20-30 évét vagy akármennyit ne élje boldogtalanul akkor mellette állnék.

Ha ennyire jó lenne a kapcsolatom az anyámmal, amit te sugallsz (hiszen korábban is beszélgettetek már családi körben a problémákról, nem zárnak ki téged - ez egy nagy piros pont a szüleidnek egyébként), akkor én szerintem beszélnék vele. Nem feltétlenül a szembesítésre gondolok, hogy hát látod, hogy szeretője van, hanem egyszerűen őszintén arról, amiket itt leírtál, hogy látod, hogy otthon boldogtalan, és nem akarod, hogy miattad (vagy az egyéb X dolog miatt, ami miatt még vannak) kényszerből együtt maradjanak, találja meg a boldogságát, nem ítéled el, stb.

Viszont ez esetben mindenféleképpen kettészakad a család, és neked valakinek a pártjára kell állnod. Mert azért azt jól gondold át, hogyha robban a bomba, akkor apud kényelmes életének annyi, és ő is nagyon kifordulhat magából.

Ha anyuddal beszélsz, és elindítja a válást, akkor nem fogod hibásnak érezni magad, nem lesz bűntudatod? Mert ha ez felmerül, akkor viszont inkább ne mássz bele a dolgokba, hagyd, hogy a szüleid rendezzék maguk. Nem kell az ő terhüket magadra venned.