Én hibáztam volna ebben a helyzetben vagy a párom reagálja túl?

Tegnap délután az egyik belvárosi cukrászdából az autóm fele sétáltam a Vörösmarty téren amikor összetalálkoztam az egyik kávézó teraszán a párom barátjával és annak öt éves kislányával. A párom a kislány keresztapja.

Mivel tele voltam pakolva sütivel értelemszerűen megkínáltam a barátom keresztlányát pogácsával és sütivel amit el is fogadott a kislány, az apukája pedig felajánlotta hogy üljek le egy kávéra mert meghív a sütiért cserébe. Elgondolkodtam hogy rendben van-e, mert eddig mindig csak a párom társaságában voltam velük. De végülis leültem egy kávéra ha már annyira rábeszélt a kislány apja ( egyedül volt a kislánnyal). Mondta hogy a páromat is hívta hogy jöjjön, de ki van kapcsolva a mobilja. Én is hívtam telefonon, de csak később hívott vissza mert éppen akkor dolga volt.

Kb. negyven percet voltam velük a kávézó teraszán, ez idő alatt játszottunk a kislánnyal. A páromtól később megjegyzéseket kaptam arra utalva hogy nem tudok a fenekemen megülni.

Azt tudni kell hogy a párom barája nem rég vált el a feleségétől. Négy éve ismerem őket, annyi ideje mint a páromat. A házassági tanújuk is volt a párom, "nem csak" a kislány keresztapja.

Túl messzire mentem vagy semmi rosszat nem csináltam?

Kieg: a páromat a kislány anyukája felszokta hívni hogy találkozzanak egy kávéra szóljon a párom a nővérének is.