Titeket mennyire készít ki a magány?

Kedves 14:04-es teljesen igazad van! Mármint abban, hogy a dolgok jó oldalát kell nézni. Mindig...

Szinte mindig találhatunk valami olyat, ami elveszi a kedvünk. Ha ezt hagyjuk, akkor meg is érdemeljük...

Viszont az is megérthető, hogy aki már jó ideje egyedül van, az vágyik egy másik ember társaságára. Jó, lehet hogy nem minden áron, de akkor is szeretné, ha megoszthatná az örömét bánatát, egyszóval az érzéseit egy másik valakivel.

Ne add fel kedves kérdedző, hidd el, hogy találni fogsz valakit! Talán pont akkor, amikor nem is számítasz rá...

Kedves magányos emberke:)

a depressziószóval azért ne dobálózz, az egy betegség ezt remélem tudod...és aikor én ezt a magányosság dolgot éreztem, akkor két éve nem volt senkim, és mindenki másnak körülöttem volt és boldog volt...arra vágytam h nekem is legyen, hát ismerkedtem, találtam is valakit és hupsz bele a közepébe két hét után lefeküdtem vele(ez szüzességem elvesztésének kicsiny története) azt hittem halálosan szerelmes vagyok, de kiderült h nem, se ő se én. szakítottunk majd elkezdtem élvezni a magányt, hogy menniy időm van magamra meg mindenre és hogy most nem akarok kapcsolatot. Ekkor toppant be az életembe a mostani párom (immáron kicsit több mint két éve) és azóta minden tökéletes az életemben... ezzel csak azt akartam mondani, hogy vigyázz nehogy ott köss ki h belemész valamibe csak azért hogy legyen valaki...nem éri meg...és ne ülj ölbe tett kézzel otthon, járj el sétálni, barátokkal moziba, ilyesmiettől jobban fogod érezni magad, ez látszani fog és ez bevonzza az embereket...hátha köztük lesz egy olyan akit te keresel...a lényeg hogy próbálj meg nyitott maradni és ne magadba fordulni, a nagyon befordult emebrektől szerintem tartanak:)

bár nem tudom hány éves vagy és lány e vagy fiú, de sok szerencsét és kitartást:)))

22 L

utolsó, legyen egy kis önbizalmad!!! én is azt hittem h csak álom lehet nekem, és én is belenyugodtam h egyedül leszek, de semmi értelme nem volt...most minden hibámat szereti a párom, és nem csak álom volt....sőt az álmaimat felülmúlta ez az egész dolog...és szerintem te is tudod és érzed hogy ha nem is ismered az érzést akkor is hiányzik, és szeretnéd.

Bár ez szerintem kor kérdése is...18-20 felett már nem tudom elképzelni hogy valakinek ne hiányozna a kapcsolat, ne lenne magányos nélküle, főleg ha addig nem élne át... 15-16 évesen még én sem éltem meg ezt halálosan, és az úgy normális:)