Hogy lehet valaki ilyen ember? 21N

Úgy vagyok már vele, hogy nem érdekel, de muszáj kiírnom magamból, hátha tud valaki a tapasztalatai alapján segíteni.

Kb. 2 éve, de több is van az már, hogy megismertem egy srácot, akivel ismerősök, majd pedig barátok lettünk. Akkor mind a ketten kapcsolatban éltünk, ő azóta is. Nem akarom nagyon részletezni, csak a lényeget írom. Az elején tényleg jóban voltunk, kedves, aranyos, barátságos volt, sokszor már-már túlzásba 'ragadt' rám. Az az igazság, hogy sokan mondták nekem, hogy kétszínű, sunyi, alattomos alak, de mivel velem sosem volt ilyen, nem érdekelt. Adtam egy esélyt neki. (sajnos)

Egy idő után észrevettem, hogy nem baráti jellegű a szándéka. Igaz, csak beszélt a dolgokról, de sokszor úgy éreztem, csak a félelem miatt nem lép valamit, illetve mert nem kapott tőlem zöld utat. (Megjegyzem: tőlem egy foglalt pasi sem kap!)

Na tehát amellett, hogy tette a szépet, folyamatosan igényelte azt, hogy visszajelzéseket kapjon tőlem. Pontosabban: dicséretet, elismerést, véleménykinyilvánítást. Jó, mondjuk sokat dolgozott és tanult is, de nem ő az egyetlen. Úgy kell elképzelni, hogy mindig mutogatta a munkáit, terveit, mesélt és várta, hogy megveregessem a vállát, mondván: "Ez az! Szép munka! Csak így tovább!" Hogy miért én? Mert más nem tette...

Megmondom őszintén, akkor még sajnáltam. Hiszen annyit láttam az egészből, hogy szegény srác mennyit teper és senkinek sem tűnik fel. Nem kap egy jó szót sem. Na nekem meg nem fájt, megdicsérgettem. Ha szüksége volt tanácsra, beszélgetésre, bármire, ott voltam neki. Jó, persze ő is fényezett engem., de észrevettem, hogy inkább egy idő után én vagyok ott neki, ha kell, fordítva már nem igazán.

A minap is elmesélte, hogy mi minden történt vele, mi mindent tett le azóta (mióta nem beszéltünk, jobb is volt teszem hozzá addig, míg nem láttam) az asztalra stb. Persze a "be vagyok rád indulva" típusú szövegelés sem maradhatott el. Fogalmazzunk úgy, hogy barátnő ide, vagy oda, nem zavartatta magát sosem. Nem megyek bele miket mondott, de ha engem ütnének/fizetnének sem kellene ilyen partner.

Az elején, közepén is láttam, hogy valami nem smakkol vele, de azt vettem észre, hogy elszaladt vele a ló. Egyre több kell, hajtja magát, és nem nagyon bánja, ha ezzel megbánt másokat. És most ezt csinálta. Nem engem, de olyasvalakit, aki nekem fontos. Ha valamit elakar érni, mint a tank... Ahogy idősödik, annál kivertem, sunyibb és alattomosabb.

És most állok, azon merengve, hogy hogyan lehet ilyen ember valaki? Miért pont velem, akire bármikor számíthatott rám? Minek az ilyen embert kell kihasználni, bántani? Ezt sosem értettem meg, de nem is fogom már szerintem... Mintha tárgyként, eszközként kezelné az embereket. Hízeleg, majd hátba szúr.

Amilyen kis szende, olyan sunyi manipulátor.

Annyira sajnálom a rá szánt időmet...

Mit csináljak? Mert előbb, vagy utóbb (inkább előbb) újra felbukkan majd. Nem akarom, hogy tudja, nekem ez rosszul esett.

Hogy kell az ilyenekkel bánni?