Szingli lányok, hány éves korban fogtok kicsit az igényekböl leadni hogy párotok legyen?

Tudjátok mit várjátok akkor hogy a sült hal a szátokba ugorjon.

A szerelem nem úgy működik hogy az egyik fél tegyen meg mindent míg a másik csak üljön a babérjain, ezek a kapcsolatok igen hamar zátonyra futnak így de természetesen a ti dolgotok. Ennyit a kompromisszumkészségről.

Lehet hogy nem tetszik az igazság(legalább is a hasznos/nem hasznos arányból ez jön le) de álomvilágban éltek.

Nővérem is megérte ezt az álomvilágot, senki sem volt elég jó neki, vagy aki talán igen akkor is gyorsan szétestek. Most ott tart hogy átlépett egy korhatárt, elment a rózsaszín köd meg a "nekem jó egyedül is" és rá kellett jönnie hogy még se annyira buli egyedül, csak most már nem olyan egyszerű a párkeresés mint mondjuk 10-15 évvel ezelőtt lett volna.

Mint már sokszor leírtam kompromisszum nélkül ez nem megy, legyen az férfi vagy nő.

Lehet ilyen hozzáállása az embernek, de sehova se vezet ez így.

De nekem mindegy úgy cseszitek el az életeteket ahogy akarjátok, én elleszek az olyan nőkkel akiknek normális elvárásaik vannak felém, ti meg azt csináltok amit akartok, dugjátok a fejeteket a homokba.

Utolsó,szerintem te kicsit félreérted ezt.

Én vagyok az #5-ös válaszoló és én direkt kihangsúlyoztam az elején,hogy csak annyit várok el,amit én is teljesíteni tudok.A te elméleted akkor igaz,ha egy nő önmagához képest irreális dolgokat vár el.Például elvárja,hogy a pasi legyen kigyúrt,okos és még a legrendesebb ember is a Földön,miközben még humoros is blablabla,de mindeközben a nő maga pedig egy elhízott,lusta disznó,káros szokásokkal,züllött élettel,semmi életcéllal stb.Na,ezek mellett tényleg ne várja el,hogy ilyen párja legyen,mert nem érdemli meg,hiszen ő maga semmit nem tesz,hogy az áhított pasi szintjére kerüljön.

Viszont pl én rendszeresen sportolok,vékony vagyok és csinos,egyetemre járok,vannak életcéljaim amikért küzdök is és a környezetem szerint nagyon sok jó tulajdonságom van,amiket igyekszek gyarapítani is :) Tehát így már igenis elvárhatom ugyanezeket az adottságokat a másik féltől is,miért ne?Miért kéne lejjebb adnom?Nem azért izzadok az edzőteremben és nem azért tanulok keményen a vizsgákra,hogy utána bármelyik legalja jöttmenttel beérjem.Az más kérdés,hogy nehéz olyat találni,aki megfelel,mert magasan van a mérce,de türelem rózsát terem :)

Azt pedig,hogy "legyen tanult",nyilván nem úgy értettem,hogy 6 diplomás legyen és 10 nyelven beszéljen...sőt,nemis számít,hogy egyetemen tanult-e,ha emellett rendes,értelmes ember.Nyilván ez nem attól függ,hogy milyen a végzettsége,sok nagyon értelmes szakmunkást is ismerek.

Nem. De nincsenek olyan igényeim, amik miatt nem találnék párt ha úgy alakulna (bár most kapcsolatban élek). Nem érdekel ha pocakos, lehet ölelgetni. Nem érdekel ha vékony, átölelni akkor is át lehet. Milyen magas? Lényegtelen, felőlem aztán alacsonyabb is lehet.. bár az nehéz lenne a 160 centimmel :D ha nem is diplomás, de segghülye ne legyen. Olyan igazán buta. Ne legyen igénytelen, mosdatlan. És unalmas. De azokat az elvárásokat én sem értem amiket egyesek mondanak. Ilyen meg olyan álompasi.... Nem kell.. mindenkinek vannak rossz szokásai. Ez van. De ha nekem kilépne egy festményből egy ember, aki meg van szerkesztve... akinek könyvet lehetne írni a jó tulajdonságairól, illetve egy rossz sem lenne. Kevésbé tudnám szeretni, mert igazán szerelmes szerintem a tökéletlenségbe lesz az ember. Mert ha valami tökéletes az unalmas. Nem azt szeretem a legjobban a páromban, hogy mindent megtaláltam benne, amit kerestem. Hanem, hogy látom, hogy ő is ember. Hogy neki is lehet rossz napja, amikor szüksége van rám, arra hogy vigasztaljam. Hogy lássam, hogy munka után, fárdtan leül enni, és kétpofára zabálja amit főzök, mert ízlik neki. Hogy felnőtt emberként én simogatom bele az alvásba mint egy pici gyereket, mert szereti (és nem mellesleg szerintem ez nagyon aranyos :D). Mindegy, a lényeg, hogy engedje, hogy szeressem, őszintén, szívemből. És csak annyit kérek cserébe, hogy ő is szeressen engem. A többi részlet kérdés :)

17L - kapcsolatban (3 éve)

Az igény és az elvárás nem ugyanaz. Az elvárásaim megszűntek, de az igényeim megnőttek, miután túl vagyok több hosszú kapcsolaton, ami egy idő után nem működött. Korábban örültem, hogy valaki egyáltalán észrevesz, és még hozzám is szól. Ez, meg hogy szimpatikus, és megfelel néhány elvárásomnak, már elég volt a kapcsolathoz. De azota megismertem magam, ezáltal jobban látom, hogy milyen férfi illene hozzám, és tisztelem annyira magamat, hogy most már ne adjam alább. Ha kompromisszumokat kötnék, sosem lesz mellettem az, aki igazán hozzám való. Én biztos nem fogok az igényeimből lejjebb adni, hisz épp mostanra alakult ki, hogy igényes legyek arra, hogy ki van mellettem. Ez röviden azt jelenti, hogy szerelemmel teljes, harmonikus, együtt teremtő, boldog, egymást fejlesztö kapcsolatban élünk együtt. Aki kompromisszumokat köt, az saját magát adja fel, és nem lesz igazán önmaga, és ezt egy idő után megsínyli vagy ő vagy az egész kapcsolat.

41/N