Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lányok, nők! Megmagyaráznátok kérlek nekem ezt a fura viselkedést? Ti hátha megértitek egymást. Nekem kissé nehéz s tanácstalan vagyok e miatt
20 éves fiú vagyok.
Adott egy nagyon komoly és ügyes lány, akinek eddig 1 kapcsolata volt, mint nekem. Nekem nagyon tetszik, és hihetetlenül jól egyezünk. Március eleje óta beszélgetünk, néha személyesen, de sokkal többet neten (órákon keresztül, 2-3 naponta). Viszont a lány 23 éves, vagyis idősebb. És vagy 1 hónapja elmondta nekem, hogy ne haragudjak meg de egyszerű barátságnál több nem lehet közöttünk, mert 1) ő idősebb, 2) Nem jövök be neki, nagyon válogatós a fiúkban. Viszont szivesen beszélget velem, mert nagyon megértő, barátságos, vicces vagyok, aki nagyon jó hatással van rá és a pozitív irányba befolyásolom (vagyis: friendzone).
Ugyanakkor, a múlt héten rámírt hogy valamikor szánok rá egy kicsi időt mert tudja hogy jóbarát és megértő vagyok... szüksége van valakire, aki meghallgassa és tanácsolja s bennem megbízik teljesen (érdekes, mivel közös ismerősünk elmondása alapján ilyen fiúhaverja sosem volt). S én meg olyan vagyok, hogy rögtön ugrottam s 3 óra múlva nála is voltam, lássam mi bántja.
A beszélgetésből az lett, hogy sétáltunk, aztán elkapott a vihar s beültünk az autómba. Utána hazavittem, otthon behívott vacsorázni (a szüleit is ismerem 1 hónapja, s jó véleménnyel vannak rólam, szóval az anyukájával is beszélgettem kicsit s mosolygott ránk).
Aztán beültünk kettesben a nappaliban a kanapéra, néztünk vicces videókat (Fábry, Hofi stb)... szórakoztunk. Utána zenét hallgattunk, s beszélgettünk egy csomó mindenről, komoly dolgokról meg vicces történetekről is. S habár kissé nehezen, de megnyílt. S a durva, hogy addigis tetszett.... de nekem úgy borzosan, ahogy elfeküdte a haját, tetszett a legjobban. Mikor haza akartam menni, mert már későre járt, még marasztalt s hozott teát, hogy ne menjek.
Természetesen, mivel tolakodni nem akartam és nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni tudván hogy nemigen szereti eleinte a fizikai érintkezést, nem fogtam meg a kezét, nem "tapiztam", csak néztük egymást s mosolyogtunk.
Azóta bennem ott van a kérdőjel, hogy most akkor mivan? Vajon megváltozott a véleménye s szeretne adni egy esélyt? Vagy ő sem tudja? Vagy ez tényleg csak barátság?
Mivel határozatlan és csendes személyiség, azt mondtam nem siettetem, hanem hagyok neki még 1-2 hetet s meglátjuk hogy beszélgetünk. Ti mit szóltok hozzá? Mit tanácsoltok?
Nekem álmaim nője lenne... aranyos, egyszerű és természetes, szorgalmas, ügyes, okos.
De most akkor volt tényleg volt valami fontos megbezsélnivaló problémátk vagy csak ürügy volt, h találkozhasson veled?
Szerintem friendzone van továbbra is, csak most nyár van, a fű se nő, uncsi van, gondolta, megfuttat kicsit. Aztán amikor kiszórakozta magát azon, hogy lihegtél, pitiztél, csóváltad a farkad, akkor majd lehűt, hogy úristen, mit képzeltél, ő csak barátkozik.
Engedd már meg nekem, hogy lesújtó véleménnyel legyek a saját nememről, jó?
És nem biztos, hogy igazam lesz ,inkább ne legyen, de nekem ez jön le a szituációból. Mivel még a kérdező se tudja a választ, aki benne van, meg lehet a csaj sem, mindenki csak találgatni fog, én is.
Szóval told el szépen a biciklit, hü.lyegyerek.
Eltolom. Nem azért, mert magamra vettem a jelzőt, hiszen már akkor a saját gyerekeimet neveltem, amikor te még az ötéves tervben sem szerepeltél. És nem azért, mert igazad van, hanem azért, mert nővel vitatkozni olyan, mint szobabiciklizni; belefáradsz, de nem jutsz sehova. És mivel azt is tudom, hogy nektek mennyire fontos, hogy a tiétek legyen az utolsó szó, tessék!
Írj valamit, megígérem, hogy rád hagyom.
Nem vagy az esete, de tetszik neki, hogy epekedsz utána.
Ne ugorj, kicsit légy tartózkodóbb. Ne érj rá mindig.
Időnként mondd azt nagyon kedvesen, hogy "ma nem alkalmas, már programot beszéltem meg, nem tudom lemondani" stb.
Ne lássa, hogy annyira epekedsz, s hogy következmények nélkül az ujja köré csavarhat.
A nőkben is megvan a "vadász" ösztön olyan formán, hogy ha kis távolságot tartasz, akkor előttük a férfiasságodat igazolja. Némi férfias tartást, büszkeséget, kis titokzatosságot.
Ritka az a lány, aki a kisfiús, nyámnyila fiúkat kedveli, s ha igen, hamar rájuk is un.
Visszaemlékezve fiatal koromra (három félig felnőtt gyerek boldog anyukája vagyok), volt egy fiú, aki nagyon járt utánam, jó barátok voltunk, de én nem tudtam rá, mint lehetséges párra gondolni. Amikor aztán tartózkodóbb lett, felkeltette az érdeklődésemet.
Hiába, a nők már csak ilyenek. Ők is szeretnek megküzdeni egy kicsit a másikért. :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!