Van még olyan szerencsétlen ember mint én?

Igen. Sőt, még olyan szerencsétlen is van, aki nem jut hozzá tiszta vízhez.

30 évesen én még nem akarok gyereket az tuti, próbálj karriert befutni, jólétbe élni, edzeni, kipróbálni új dolgokat, általába akkor gondol (saját tapasztalat) az ember arra hogy miért nincs senkije ha annyira szar az élete, és egy kapcsolattól várja a "csodát", én például fiatal egyetemista vagyok, nincs barátnőm pedig simán összeis költözhetnék egyel mer egyedül élek mégis boldog vagyok ugyh full egyedül vagyok, mert a saját életem ad annyi ingert nekem, kockulok sokat főleg meg sport, suli stb, próbáld a saját életed jobbá tenni, az első lépés a pénz, munka.

34 évesen ez a helyzet nálam is. Talán ezt szánta nekünk a sors.

Őszintén szólva nehezen hiszem el, hogy a mai világban ha a nő kicsit is jól néz ki, és értelmesen meg tud nyilvánulni, akkor legalább udvarlói ne lettek volna. Én sok lánnyal próbáltam ismerkedni, de a zömük kapásból elzárkózott minden elől, hát így elég nehéz bármihez is kezdeni, utána meg majd 30 fölött idejönnek nyafogni, hogy milyen szerencsétlenek. Mindegy, az ő életük, engem ez hidegen hagy, senkinek sem kötelező velem ismerkednie, és ha nem kellek valakinek, akkor tovább lépek, ő meg azt csinálhat, amit akar.

Ezekkel a jellemzökkel egyedül vagy a világban. Legalább ez a tudat lelkesitsen!