És jön a nagy találkozás, most mit tegyek, hogy viselkedjek?

A történetem elég érdekes, és régre nyúlik vissza. Volt régen apámnak egy nagyon jó barátja, aki sokat járt hozzánk. Én akkor 18-19 éves voltam, és nagyon tetszett nekem a srác, talán még szerelmes is voltam belé, pedig ő akkor már 30 körül volt. Ő sem volt közömbös, de csak csipkelődtünk, volt hogy együtt nyaralt velünk a családdal, szóval egy igazi jóbarát volt, apám úgy hívja, hogy a fogadott fia. Így teltek el 2-3 év, hogy tetszett, de nem mertem kezdeményezni, mert féltem apám mit szólna hozzá.

Aztán elköltöztem otthonról, szépen el is felejtettük a sráccal egymást. Közben én karriert építettem, családot alapítottam, lett egy párom és van egy másféléves kislányom.

Egy véletlen folyamán ismét összefutottam egy közösségi oldalon a régi sráccal. Nagyon örültünk egymásnak, és elkezdtünk napi szinten levelezni. Nagy meglepetésemre kiderült, hogy én is tetszettem neki, és szeretett volna velem kapcsolatot, csak szintén attól tartott, hogy édesapám mit szólna hozzá, félt attól, hogy a jóbarátság nehogy megváltozzon. Ez nagyon mellbe vágott, mert mindketten tehát akartuk a másikat, de senki nem tett semmit így. Azóta neki is lett egy élettársa, akivel együtt él.

Viszont hivatalosak vagyunk egy családi rendezvényre mind a ketten. Most már tudjuk, hogy mit érzett 5-6 éve a másik, és bevallom kicsit félek a viszont találkozástól! Ő a párjával jön, én csak a lányommal, mert a párom nem tud eljönni.

Tartok attól, hogy úgy fogok viselkedni, mint egy hülyegyerek, hiszen már most zavarban vagyok, amikor apám beszél róla! Szerintem nem lennének ilyen dolgok bennem, ha nem tudnám, hogy ő is szeretett volna velem lenni anno. Szeretem a párom, jól megvagyunk, nem is arról van szó, csak ő akkor egy annyira elérhetetlen és szívemnek nagyon kedves ember volt. Mit tegyek, hogyan viselkedjek jól, hogy ne tűnjek idiótának?