Jó eséllyel elbaltáztam a nagy ő-t! Soha nem fogok tudni túllépni rajta, hogy végre mással tudhassak kialakítani kapcsolatot? Hogy felejtsem el azt is, hogy létezik?

A helyzet az ,hogy úgy 3 éve ismerem a lányt,(esti tagozaton osztálytársak voltunk) aki annak idején még az élettársával volt, de ennek ellenére kezdtem a barátság nevezetű fogalomtól többet érezni. Tudtam ,hogy ez nem helyes, nem is léptem semmit ,akármilyen hihetetlen ,de ennyi gerinc még bennem is van,hogy foglalt nővel nem kezdek. No,de a helyzet csak rosszabbodott ,ugyanis elég jó barátság alakult ki, egész bizalmas. Erről neki fogalma se volt, hogy én bele voltam habarodva,így a folyamatosan romló kapcsolátáról való panaszkodás csak olaj volt a tűzre. Végül szakítottak is, nekem ekkor kellett volna lépnem, jó eséllyel vevő is lett volna a hülye fejemre (mások mondták),de nem léptem ,nehogy a barátság rovására menjen. Hülyeség volt, már rájöttem mert így se maradt abból se sok,és azóta már van új barátja. .. Abban reménykedtem,hogy amikor vége lesz a képzésnek ,és nem kell heti szinten találkoznunk ,majd szép lassan kiszáll a darázs a fejemből.Viszont ezt magyon benéztem, nem szállt ki 2 év alatt sem. Egyszerűen képtelen vagyok màs nőre potenciális társjelöltként tekinteni. Automatikusan mindet hozzá hasonlítom,így értelemszerűen ki is esnek.:/

Már szinte minden kapcsolatot megszakítottam vele,vagyis hát próbálom, van hogy több hónapig semmi kontakt olyankor már nem jut eszembe naponta 5x csak 1x de elkerülhetetlen h pl a parkolóba összefussak vele mint ahogy ma is, olyankor "*puszi-puszi* rég láttalak hogy vagy stb.stb" dumálgatunk 20 percet...na akkor szakadnak fel a sebek gyökerestől és kezdődik elölről a több hétig tartó depis fos ördögi kör. Mit kéne tennem? Elmenekülni az ország tulsó sarkába,hogy esély se legyen ilyen Murphy törvényszerű találkozásokra?

Kicsit lehet hosszu lett, előre is bocsi, köszönöm ha végigolvastad