Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elhagyjam a szerelemért?
1,5 éve együtt élek egy nálam 8 évvel idősebb nővel. A harmincas éveim elején járok, neki két gyereke van, nekem még nincs. Komoly alkohol problémákkal küzd, ami sajnos keményen kihat a gyerekekre, ezen felül a munkahelye is igen stresszes, de mivel a cég egy része az övé, így a váltást elképzelhetetlennek tartja.
Nem mondom hogy nem szeretem, illetve nem kötődöm hozzá, de többnyire a lelkiismeretem beszél amellett, hogy ne hagyjam el, segítsek neki és a gyerekeknek valamilyen úton módon kilábalni ebből a helyzetből.
Nos, ez eddig szép és jó, de betoppant az életembe egy nő, akiben minden szituációban A NŐ-t látom. Az érzéseink kölcsönösek, amit jó ideje próbálunk elnyomni, talán magamnak sem mertem beismerni, de én beleszerettem. Sosem kért arra, hogy hagyjam ott érte a jelenlegi életemet és soha nem is fog, de a lelkem mélyén tudom, hogy velem akar lenni.
Egyszerűen őrlődöm a két nő között. Megfogadtam, hogy a jelenlegi társam kezét nem engedem el, amíg jobban nem lesz és úgy nem érzem, hogy tudja egyedül is irányítani az ő és főleg a gyerekei életét. Nincs családja, nincsenek barátai, akik segíthetnének, tartok tőle, hogyha én is elfordulok tőle, csak még rosszabb lesz a helyzet. Beledöglenék, ha valami történne velük, viszont úgyérzem lemaradok a lehetőségről és elsétál mellettem a boldogság.
Hetek óta csak vívódom, hogy mi lenne a helyes. Bűntudatom van, mert ilyen érzések indultak el bennem. A páromat valahol átverem, ezt a nőt pedig "szédítem". Vagy legalábbis így érzem akkor is, ha tudja mi a helyzet. Vágyom rá minden egyes zsigeremmel, alig bírom megállni, hogy ne simítsam végig a karját, avagy ne öleljem át.
Mi a francot tegyek? Áldozzam be magamat egy család épségéért, vagy csináljam amit a szívem diktál? Egyszerűen az eszem tudja mi lenne a helyes, de a lelkem egyértelműen a tudomásomra akarja hozni, hogy nem jó cipőben járok.
A társam idős nevelőszülők mellett nőtt fel, akik sajnos már nem élnek, a volt férje lelépett a második gyerek születése után, azóta sem hallott róla senki semmit. A kisebb gyerek is 10 éves mostmár, nem gondolom, hogy nagyon meghatná, ha előkerülnének a semmiből, így rá nem számíthatnak. Mivel anyagilag elég jól állnak a cég miatt, ezért nem szorult rá a párom sosem, hogy kicsikarja a gyerektartást egy olyan alakból, akinek csak a számlaszámát ismernék a gyerekek.
A gyámügy... Úgy ismerem a páromat, hogy ő ettől nem teperni és "megjavulni" kezdene, hanem még inkább beletörne.
Igazatok van egyébként, mindenki azt mondja és én is tudom, hogy hülye vagyok, ha feláldozom magam és próbálom menteni a menthetőt. Volt egy komoly beszélgetésem a másik nővel, ő kettőnk sorsától függetlenül is arra kért, hogy gondoljam ezt át, hiszen így is eshet bajuk, így sem tudok mindig mindenhol ott lenni és nem az én feladatom megoldani egy közel 40 éves felnőtt nő életét, dehát nem tudom... Szeretem a társamat és elfogadtam olyannak amilyen, tiszta pillanataiban minden rendben van közöttünk, jól érzem magamat vele és az elvonót, vagyis a segítséget is elfogadta, így lehet hogy megtört a kettőnk dolga, de szemétnek érezném magamat, ha lelépnék.
Mindeközben eme csodálatos Nő, aki számomra mindenben tökéletes és családalapításra is alkalmas lenne, itt áll mellettem mint lelki támasz, mint legjobb barát és érzem, hogy szépen lassan beledöglik ebbe a helyzetbe. Tudom, hogy nem sok kell neki ahhoz, hogy a saját lelkének védelme érdekében megszakítson velem minden kapcsolatot és továbblépjen. Fiatal, okos, csinos, intelligens. Semmi oka a végtelenségig várni rám.
válasza:Kerdezo te is belatod h igazunk van akkor tessek lepni. Melletted ugyanugy bajuk tortenhet ebbe igaza volt a masik nőnek. Meg hat azert 40-es nőről van szo. Felnőtt,önallo döntesekkel rendelkezik, aki eltartsa magat es gyerekeit. Tessek felnőttkent viselkedni akkor. Az apukahoz meg annyit fűznek h ha nemtörődik a gyerekeivel , legalabb havonta fizessen utanuk. Nem kell ismerniuk, de kutya kötelessege ezt megtenni. En a parod helyebe akkoris kicsikarnek tőle gyerektartast,ez a minimum azok utan h lelepett. Akaf van jo cegem akar nincs. Megcsinalni megtudta akkor ha mar nem szereti a gyerekeit anyagilag tamogassa.
Nem vagy konnyu helyzetbe kerdezo, en hosszutavon nem birnam. Lehet csak egy atlagos ember vagyok, akinek az alapok van meg ( ferj,gyerekek,haz,auto) de ettol fuggetlenul a boldogsagom tobbet er mint a penz.
Ebbol arra akartam kilyukadni hogy penzed mindig van valamennyi,de boldogsag nem biztos. Azt nem lehet megvenni es minden sarkon talalni. Es ha talalsz is valakit X ido mulva akkor azt meg ugye megkell ismerni ,el e tudtok egyutt elni,csaladot alapitani.
Es ez mind mind idő, az eveid meg telnek.
Gondolkodj el, szerintem nem irok olyan hülyesegeket
Nos... az az igazság, hogy gyorsabban eljött a pillanat, mint ahogy gondoltam. Talán ráéreztem.
Tegnap leültetett a kérdésben szereplő hölgy és elmondta, hogy nem képes ezt így csinálni tovább, mert beleőrül. Nem tud és nem akar mellettem lenni barátként, úgy érzi eljött az ideje, hogy továbblépjen, így esélyt ad egy férfinak, aki évek óta az életében van és ostromolja.
Éreztette velem, hogy az utolsó lehetőségem, hogy mellette döntsek. Tényleg megőrülök a tudattól, hogy elsétál mellettem a boldogság és nem tudom még mindig, hogy a keze után kapjak-e...
válasza: válasza:Ne legyél már ennyire bolond...folyamatosan érzed, hogy lépned kellene, ott van álmaid nője és még most is totyogsz. Ezt nem teheted meg saját magaddal, utána azzal a megkeseredett puhapöccsel kellene leélned az életed, aki nem volt képes a boldogságot választani, amikor látta a választási lehetőséget. A mostani élettársad nem gyerek. Ő is saját maga felel az életéért. Az alkoholról le lehet mondani, akaraterő kell hozzá. A gyerekei sem a te dolgod, bármennyire is sajnálod az életüket. Az a baj, hogy tutujgatod azt a nőt, és azt nézed éppen miben hasad meg a lelke,de ezzel ártasz neki a legtöbbet.Nem hagyod, hogy a gödör legaljára jusson és belássa, nem lehet ekkora ostoba, felelőtlen, önző k., hogy ezt teszi a gyerekeivel és egy másik tőle független élettel is, aki meg te lennél. Hallgass arra, aki belül már tudja, hogy menni kell, míg nem késő.
24l
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!