Igaz hogy aki nem akar családot, gyerekeket, azok jól elvannak még fiatalon és sokszor középkorúként, de aztán 50-60 évesen bánni kezdik hogy nem vállaltak gyereket?

Igen, így van.

Akár férfi, akár nő, egy idő után ráébred, hogy az élete véges. Ilyen korban jönnek a bajok, itt fáj, ott fáj, két marékra kapkodja a vérnyomáscsökkentőt, kezd leépülni. Egyre több barátja és volt osztálytársa temetésén volt már jelen, és kezdi érezni, hogy egyszer az ő dala is véget és, már a finálét húzzák.

A szülei idősödnek, ápolja őket, látja milyen tehetetlenek annyi idősen. Begyújtani se tud egyedül, ha ő nem lenne, éhen halna, vagy megfagyna, főleg ha el is butulnak.

Ilyenkor jön az, hogy rá ki fogja rányitni az ajtót pár év múlva?

Vagy az első komolyabb kórházi kezelés, műtét után, mikor lábadozik: neki senki se visz egy tányér levest, látogatáskor hozzá nem megy senki, nem visz neki senki virágot.

Az idős kor akkor se jó buli, ha van körülötted család, akik szeretnek és gondoskodnak rólad. De egyedül, segítség és támasz nélkül kifejezetten félelmetes dolog.

És egyszer a legnagyobb kan, meg a legbevállalósabb kanca is meg fog öregedni.

Ezt a kérdést még jegeld 20 évig vagy kérdezd meg a most 50-es szingliket.

Én nem akarok kölyköket, nincs rá semmilyen igényem.

A szabadságom a létező legnagyobb értékem. Utána az egészség, majd a béke.

Hamarabb adnám hát fel ez utóbbi kettőt.

majd visszajövök 20 év múlva és megmondom, hogy igazad volt e vagy sem.

most 30 vagyok, van kisgyerek a családban (szerencsére nem az enyém) de semmiképp se jött meg a gyerekvállaláshoz a kedvem. Sőt, elnézve, inkább elvette azt.

3-nak.

Barátnőm jár most ebben a cipőben, 40 felett.

Anyukája nagyon beteg, leépült szellemileg is, és egész napos ápolásra szorul. Szerinted ilyenkor mit lehet tenni?!

TE mit tennél, ha az anyád nem hagyhatod egyedül, mert önveszélyes, és ápolásra szorul? Hagyod meghalni? Vagy havi 250 ezerért beteszed egy otthonba?

Ugyanis sokan EZT se tudják megengedni maguknak. Ilyenkor marad az, hogy mivel rajta kívül nincs senkije, ő ápolja.

Nem két gomb a begyújtás, mivel cserépkályhával fűtenek, igaz nem Mucsaröcsögén laknak, hanem Pesten, de ott is van még ilyen, sőt egyesek kazánt használnak. Tudod, kertes ház, családi házas övezet, stb... nem mindenkinél van központi fűtés meg gázkazán.

Szóval barátnőm nem rég sírta ki magát nálam, hogy ha ő ennyi idős lesz, akkor mi lesz vele? Volt, hogy anyukáját Vácról vitték haza, pedig eredetileg csak pisilni indult. Őt ki fogja egyáltalán keresni?

És még nincs 50-60, de már nagyon bánja, hogy nem alapított családot, és tudja hogy most már erről lemaradt.

Szabadsága meg főleg nincs, ugyanis a munkán és az anyja ápolásán kívül semmire sincs ideje.

A most 30 éves korosztály úgy gondolja, hogy ő aztán nem fogja ápolni a szüleit, tojik bele, hogy lesz, mint lesz. Sőt egyesek bele se gondolnak, hogy a most aktív szüleik is lerobbanhatnak, és akkor rájuk is szükség lesz.

Régen ez evidens volt, hogy az idős beteget a család ápolta, ma ez már ritkaság.

Csakhogy...

Ezek a mai 30-asok azt se kalkulálják be, hogy alsó hangon 3 milla egy öregek otthona, plusz a havi járandóság, és nem tesznek erre félre. Vagyis, nem marad majd más, mint ápolni az idős szülőket.

Nem mindenki hal meg korán, sőt egyre tovább élnek az emberek.

Lehet most hadakozni a sors ellen, de attól még a kényszer nagyúr.

Én nem csípem a gyerekeket, nincs hozzájuk se idegrendszerem, se türelmem, egy 2 perces bőgés után már a falat kaparom. Szóval abszolút nem akarok gyereket, sem most, sem később, sem semmikor. De amióta csak az eszemet tudom ezt mondom.

Az meg, hogy időskoromban majd ki ápol, akkor milyen jó lenne, ha lenne gyerek stb. Nem fogok csak azért szülni, hogy legyen aki majd ápoljon, ha úgy van.. Különben is egyáltalán nem garancia egy gyerek arra, hogy majd időskorodban rádnyitja azt a bizonyos ajtót. Ismerek rengeteg olyan családot, ahol a gyerek a szülei felé sem bagozik. Siman lehet, jó pl külföldön fog élni, ahonnan nem egyszerű megoldani a rendszeres hazalatogatast. Vagy szimplán rossz a kapcsolat. Bármi előfordulhat, szóval arra hivatkozni, hogy majd megbanjuk, mert öregkorunkra egyedül leszünk, elég gyenge érv. Különben is férje/felesége ettől független lehet az embernek, akivel együtt öregszik majd meg, nem kell ahhoz gyerek is.

Pedig az idős emberek többsége pont ezért bánja meg, hogy nem lett gyereke.

Mert idős korában egyedül marad.

Ezt most hiába mondja valaki, amíg fitt vagy, erős és nem tudod elképzelni, hogy gond legyen felvenni a cipőt, ha el akarsz menni otthonról.

Volt a környezetemben ilyen ember, rokonom is élt idősen egyedül, ezt látom és tapasztalom, hogy a magány miatt bánják sokan.

Azt se tudom elhinni, hogy ma az lenne az általános, hogy csupa olyan szülő él, aki azt se érdemli meg, hogy az ajtót rányissák... elég ha megnézem, hány gyerek jár márkás cuccban, drága mobillal, apuci autóján...

Tudom, tudom, az ide írók kivételek, 14 éves koruktól önellátók, és kiskastélyt építettek önerőből 20 évesen. :P

Mi is kertes családi házban lakunk mégis két gombbal be lehet kapcsolni a fűtést. Azért az ilyesmi ma már nem akkora luxus, és mire öregek leszünk, már főleg nem lesz az.

Ha a barátnődnek semmire sincs ideje, akkor mit csinálna ha még gyereket is kéne nevelnie? Mert a legtöbb 40 éves szülőnek még nem önálló a gyereke. És szerinted a gyerek hogy érezné magát, ha azért csinálnák meg, hogy ne legyen majd magányos a szülő??

A többségnek még mindig van gyereke mégis rengeteg a magányos öreg, az otthonok is tele vannak. Vajon akkor kik rakják őkjet oda? Hát a gyerekeik leginkább. Szóval a gyerek nem garancia semmire. Vagy hogy gondoltad, senki se költözzön el otthonról, nehogy a szülő magányos maradjon? Tényleg az a normális ha az egész életed feláldozod a szüleid miatt?

"Pedig az idős emberek többsége pont ezért bánja meg, hogy nem lett gyereke.

Mert idős korában egyedül marad."

Ezt csak egy igazán önző ember gondolhatja így. Szerinted tényleg elvárható, hogy egy ember feladja a teljes életét azért, hogy az idős hozzátartozóját ápolja?

Nem azt mondom, hogy nem kell segíteni, de elvárni valakitől, hogy a nap 24 órájában (de akár csak minden nap pár órában is) ápoljon valakit nem lehet.

Vagy Te tényleg azt gondolod, hogy annak a "gyereknek" ne legyen munkája, élete mert megöregedtek a szülei? Szerinted, ha 40-50 évesen ott hagyja a munkahelyét, hogy segítsen, de pár év múlva meghal a szülő mihez kezd az az életben? Hol fog akkor elhelyezkedni, miből él (bár előtte az ápolási is az éhenhaláshoz elég).

Különben meg, hogy valakinek nincs gyereke az nem jelenti azt, hogy egyedül van a nagyvilágban.

De ha mégis, akkor belehet menni egy otthonba, köthetek eltartási szerződést (hisz úgysincs örökösöm) stb. nem leszek feltétlen magamra utalva.

De csak azért szülni, hogy legyen kinek a nyakába varjam magam...