Melyiket valasztanad? (Noknek, Lanyoknak)

- Nekem irtóra mindegy, hogy kinek milyen kocsija van, vagy van-e egyáltalán, én egyébként is busszal meg vonattal járok mindenhová.

- Nem muszáj a saját ház, albérlet is megfelel, ha nincsen 4 lakótársa, hanem csak maximum egy.

- A fizetés sem elsődleges szempont. Nyilván, ha én nagyon rosszul keresnék, akkor örülnék neki, ha a párom többet kapna.

- A sport számomra fontos, nem kell, hogy kigyúrt legyen, nekem egyébként is a vékonyka srácok jönnek be, de a formás láb nagyon szexi, úgyhogy előny, ha valaki fut, ráadásul én is járok futni rendszeresen.

- Nekem a kettő közötti személyiség tetszik. Aki nem túl otthonülős, ki lehet vele mozdulni, de azért nem jár éjjel-nappal társaságba meg bulizni. Nekem az étterem nem fontos, síelni egyébként sem tudok, nyaralni viszont szeretek, úgyhogy én arra mindenképpen spórolnék, és mennék akár egyedül is majd.

- Nem szeretem a céltalan embereket, és akik beérik bármivel. Jó dolog, ha az embernek vannak álmai, és szeret küzdeni.

20/N

36 vagyok, annó nekem nem nagyon számított a pénz, a férjem akkori keresete kb ennek a mostani 170-nek felelne meg. Viszont mostanra gyerekeink vannak, ő meg az akkori fizujának kb a dupláját keresi, és nem jönnénk ki kevesebből... szóval mai fejjel a 170-et keveslem, de nem is keresek párt.

Én azt gondolom nem árt ha egy férfi ambiciózus, és ez nem feltétlenül csak a szakmájára vonatkozhat. Ha az első pasi családcentrikus, akkor gondolom nem ártana ha annak meg tudná teremteni az anyagi hátterét, ami viszont azzal jár hogy megpróbál a szakmájában is előrébb jutni. Persze van aki későn érő, most még nem annyira fontos ez neki, de ha a felesége GYES-en lesz kénytelen lesz felkötni a gatyáját :). Igazából a férjem pont ilyen :), bár imádja a szakmáját, amikor megismertem nagyon vacak helyen dolgozott mégsem keresett másik állást. Ma már nem így viselkedne.

A másodikkal én nem hiszem hogy hosszútávon együtt maradtam volna, nem vagyok annyira pörgős, sem annyira szép :) hogy megfeleljek egy ilyen ember elvárásainak, és elég fiatalon szerettem volna gyerekeket.

Az elsot valasztanam. Az egoizmus teljesen kizaro ok nalam.

N/30

Elsőt. Egoista kizárva.

Hiányolom az őszinteséget, kommunikatív alkatot és ami nekem még nagyon fontos hogy az érzelmi intelligenciája magas legyen.

Két példa közül egyik sem, szóval összerakom inkább valahogy.

Na akkor szépen sorban:

*kereset - nem számít (mielőtt bárki a torkomnak ugrik, jó a munkám és magas a fizetésem, szükségem sincs arra, hogy bárki finanszírozzon nekem bármit), de azért alap, hogy tartsa el magát. Legyenek ambíciói az életben és/vagy szeresse, amit csinál, ne üljön valami langyos kaksiban és panaszkodjon passzívan, hogy mitől rossz neki. A férjem feleannyit keres, mint én, és nem zavarja, hiszen teljesen laza, stresszmentes munkája van amit szeret, mellette tanul, most lehet belefog egy vállalkozásba. Imádom, hogy nem görcsöl a pénzen, de közben fejleszti magát, ötletel, stb., nagyon szeretem ezt a tulajdonságát (is)

*nincs saját háza/kocsija vagy épp saját háza/kocsija van - szintén nem számít, eddig egyik kapcsolatomnak sem volt, férjemnek sincs egyik sem, ő motorral jár, én tömegközlekedéssel vagy gyalog, imádok sétálni. Saját házat nem akarok venni se most, se a jövőben, autót pedig veszünk, ha szükség lesz rá (pl munka miatt), eddig nem volt

*"Csaladcentrikus, szereny, kicsit unalmas eletet el, hebe-hoba elmegy moziba vagy szorakozni, etterembe(havi 1x)" - na ez volt az, ami miatt nekem az első típusú opció kiesik. Az a fajta vagyok, aki nem tud huzamosabb megülni a s-ggén otthon, nem bírnám ha a havi 1 mozi/étterem lenne a szórakozásom.. Ráadásul szeretem a változatosabb programokat - utazgatás (akár havi 1 hétvége is valahol, "fapadosabb" módszerrel/barátlátogatással vagy roadtrip autót bérelve), fesztivál, étterem, kirándulás, természetben levés, pubba beülés baráti társasággal, koncert, színház, horrorszínház, mozi, bowling, stb stb, amihez épp van kedv. Persze, sokszor mi is inkább otthon döglünk főzünk/sorozatnézünk, olvasunk/tanulunk, xboxozunk, főleg a hétköznapokban, de heti 3 házon kívüli program minimum összejön.

*"sokat fordit a kulsore,edzoterembe jar, fontos a kulseje, kisse egoista" - Nem szeretem a piperkőc férfiakat, számomra ez idegen. Egoista - nos szerintem valamilyen szinten mindenki egoista, csak a mérték tér el, ha ki tudja húzni a feját a sejhajából és beismeri, ha nem neki van igaza, akkor rendben, de amúgy természetesen nem szimpatikus tulajdonság. Ami meg a szépítkezést illeti, magam sem sminkeltem már évek óta, persze a mindennapi higénia megvan, de ezen kívül nem tudnék erről sokáig beszélgetni sem. Nem szeretek edzőterembe járni, inkább a szabadban mozgok, de ha valaki szeret, az az ő dolga, emiatt nem ítélem el.. Viszont a mai metroszex férfiak nem tetszenek egyáltalán, a férjem is egy szőrös szakállas pocakos medve, nekem ez az esetem.

Ezek mellett az is alap, hogy megbízható, egyenes jellem legyen, őszinte, humoros, intelligens, nyitott a világra, legyen független típus, ne zavarja, hogy nem lógunk folyton egymás nyakán, bízzon bennem maximálisan. Keresni már nem keresem, megtaláltam az emberem :)

Szóval sok más faktor is közrejátszik, a konkrét két típus közül egyiket sem választanám, valahol a kettő között van, aki számomra jó társ.

27N

Én is leirom egyenként:

Kereset: Nálam nem annyira számít, én viszonylag jól keresek. Persze a több előny, de véletlenül se választanék ez alapján. Ugyanakkor az ambíció fontos, szerintem pozitívabb személyiségről árulkodik.

Saját ház, kocsi: Itt a kor nagyon számít. Ha azt nézzük, akik az én korosztályom (20-as évek eleje), akkor egyáltalán nem gáz ha még nincs meg mindene. De közel 40 évesen illene összeszednie egy saját házat. A kocsi márkája nekem viszonylag mindegy.

Nálam fontos hogy valaki sportoljon, illetve hogy ne legyen férfi létére szerény. Amíg az ego nem megy el olyan szintig, hogy senkit se vesz figyelemebe önmagán kívül nem zavar.

Szórakozás: Nem jönnék össze senkivel, aki az unalmas életet preferálja. Elvárnám hogy sokat járjunk különféle programokra, szórakozzunk. Minden ami kijön a pénzügyi keretünkből, úgy hogy félrerakni is tudjunk.