Ti belemennétek kapcsolatba egy válófélben lévő férfival, vagy megvárnátok, míg elválna?

Hát ők még együtt élnek, de mihelyt tisztázódik hova, el fog költözni a nő. Tehát nem cuccol ki holnapra, hanem szép ráérősen, de max. a válás végéig. Nem vesztek össze, inkább ha nincs ló jó a szamár is kapcsolat volt, elvoltak, de valami hiányzott... Egymást a nővel nem utáljuk, meglepően jól kezeltük a találkozást is. Kicsit mint mikor egy barát rossz fát tesz a tűzre, haragudnod kéne rá, de valahogy nem igazán megy...

Elég kettős érzés van bennem, egyrészt eddig se tudom hogy nem tepertük még le egymást, folyamatosan szikrázik köztünk a levegő, hónapokig húztuk egymást, másrész ott az ellenérzés bennem, hogy bár tuti nem csak pótlék vagyok, de nem akarok addig mélyebb intimitást köztünk, amíg a válással meg a nejével stb. van tele a feje... Persze benne vagyok, hogy beszéljünk róla, sőt, hármasban összedobtam velük egy kis terápiás, mély beszélgetést, hogy én is képbe kerüljek, meg ők is egyrészt kibeszéljenek magukból ezt-azt, másrészt egymással is bizonyos eddig kimondatlan dolgokról is képesek legyenek beszélni, hogy lezárhassák a múltat. Igazából az elején úgy nézett ki össze se jön ez, vagy katasztrófa lesz, aztán végül egy jó kis esti programmá nőtte ki magát kaja, ital és kellemes zene társaságában. De valami azt súgja várjak még, most úgyis azon agyalnék eszébe jut-e szex közben.

Amúgy a kapcsolatunk a szex hiányát leszámítva kb. mint egy átlag távkapcsolat. Úgy vagyok vele, ha bárki megkérdi nem tagadom le, de talán mindenkinek úgy a kényelmes, ha a válás után lesz hivatalos, hogy együtt vagyunk. Vagy nem tudom, lehet, hogy parázok. Nem mert ne imádnánk egymást, csak a hétköznapi konfliktusoktól, súrlódástól valahogy jobban tartok, mint egy nejtől. Persze örülök, csak szerintem most ér el a sokk, hogy én vagyok az az 1% akivel ez tényleg megtörténik.

Kicsit mint aki lemaradt egy körrel, és még mindig a szabad jelzésre várnék. Pár hete még azt gondoltam, ha elválik, minden rózsaszín lesz, de most, hogy voltak ügyvédnél, hogy elkezdjék intézni a válást, pont annyira rózsaszín minden, mint eddig. Úgy értem megkönnyebbültünk, valahogy felszabadultabbak vagyunk, csak valahogy elmaradt a "tüzijáték". Nehéz ezt kifejezni.

Lehet hogy csak azért van, mert annyira azt nyomatta mindenki, hogy csak hülyít, hogy képes voltam azon meglepődni, hogy tényleg engem gondol az igazinak, akire várt...