Ciki, de 20 évesen még nincs barátnőm. Mit csináljak, hogy közeledjek a lányok felé? Hogy tudnék önbizalmat szerezni, hogy megszólítsam őket?

Igen az elég érdekes, hogy pont 68%-ra jött ki :D

Amúgy szerezz önbizalmat, azzla motiváld magad ha nem teszel semmit se akkor soha nem lesz bnőd

Ilyenkor azt szoktam tanácsolni, hogy fogj egy darab papírt, meg tollat, ülj le, és írd le, mi történik, ha nemet mond a lány. Mi a legrosszabb, ami történhet.

De komolyan! Írd le!

A szemembe röhög fennhangon, aztán hívja a barátnőit és mutogatnak rám, mint egy bazári majomra, hogy "nézd már, pont ez a szerencsétlen gyökér akar Velem összejönni? Fúú de szánalmas!", beszólogatnak, és bebiztosítják, hogy a jövőben ne kelljen az embernek 15°-nál fentebb emelnie a fejét.

Azt inkább nem kérdezem, hogy szerinted ez mennyire esik jól az adott embernek, mert nyilván ilyet még nem tapasztaltál.

Amiről te írsz, Sick Fish, az legfeljebb óvodás korban fordul elő. De ha esetleg mégis ez történik, akkor mi van? Ha rólad valaki azt állítja, hogy zöldre festett hintaló vagy, akkor elhiszed? Vagy magadra nézel, megállapítod, hogy az illető hülye, és többé NEM ADSZ A VÉLEMÉNYÉRE.

A pofára esés bizony benne van a pakliban. Amikor járni tanultál, akkor is benne volt. Seggre is estél százszor is. Na és? Felkeltél, és újra próbálkoztál. Most sincs nehezebb dolgod. Vagy kétévesen fäszább gyerek voltál, mint most vagy?

Én középiskolában belecsúsztam a lúzerkategóriába.

A suliban senkit nem érdekeltem. Voltak haverjaim de azok is a lúzerek közül. És nem tudtam ebből kilépni, el voltam könyvelve olyannak.

Tudtam, hogy olyan főiskolára kell mennem ahol senkit nem ismerek de főleg a középiskolás osztályomból nem lesz ott senki. Így is lett és az új helyen egészen másképp viselkedtem, öltöztem. Úgy mint a menők. És menő lettem. Nem kellett a csajoknak pitiznem. Szünetben odajöttek hozzám beszélgetni. Nem volt többé barátnő problémám.

De az új környezet kellett hozzá.