Lányok/Nők, ti valóban elhiszitek, hogy a férfiaknak úgy kéne viselkedniük, ahogy a romkomokban, meg a de facto női filmekben a férfi szereplő szoktak?

Twilight meg Szürkeötven szerintem elég gáz könyvek, és gáz szereplők, mármint én sosem akarnék egy olyan abuzív partnert mint Grey, vagy olyan csillámpírt mint Edward.

DE! Egy Darcy-nak örülnék. :D Nem kell az életét feláldoznia értem, de tudjam, hogy vonzódik hozzám.

Ezek női szexuális fétisek. Itt a férfinak annyi szerepe van, hogy lehessen a nyálat csorgatni. A nők meg azért semmilyenek, hogy a legkevesebb egyéniséggel rendelkező női olvasó/néző is beletudja képzelni magát a hősnő szerepébe. Kb. annyira hiteles és szót érdemlő dolog ezek mint a pornó. Csak az inkább férfiakat környékez meg.

Sokat szoktam olvasni és YA meg romantikus kategóriából is került szép számmal a kezemben könyv. A legtöbbnek köze sincs a valós férfi-női kapcsolatoknak, ellenben kb azt írja le, amit tizenéves lánykánt én gondoltam a szerelemről és a fiúkról.

De aki már szeretett, élt hús-vér férfi közelében az hamar rájöhet, hogy a valóság teljesen más.

Itt arról szól minden, hogy az írás és a film is iparrá lett. Igényeket szolgálnak ki. A kislányok képzeléseit azért erőszakolják bele a könyvekbe és tinidrámákba, mert erre vevő a célközönség. Nekem is volt olyan, hogy egy könyv végén már utánajártam, hogy mégis ki képes ilyen borzalmas és csapnivaló szerelmi történetet írni, milyen férfitól elzárt, ingerszegény környezetben nevelkedik az ilyen... erre kiderült, hogy egy többcsaládos anyuka írta könyvet. Na bumm!

Szóval itt max a fiatal és tapasztalatlan lányokban tehet kárt egy ilyen mű, mert elviszi az embert a zavarosba. A fiúkat meg pornó. De a normális ember azért hamar felismeri, hogy helló, ez itt a való élet, az meg egy rohadt fantázia!

Hát a romantikus műfaj és a pornó között annyi a különbség, mint a jó és a rossz ügyvéd között. A jó ügyvéd jó védőbeszédet mond, és még Lucifert is vissza alkusza a mennyországba. A rossz védő ügyvéd, meg nem tudja elhitetni a világgal, hogy az ügyfele egy fehér bárány. Ennyi.

A romantikus műfaj, ami nőket céloz meg annyival tartja különbnek magát, hogy ott, ha van erőszak, van érzelem is. Míg egy pornó csak tömény dugás személytelen emberekkel. Bár attól mert van érzelem a romantikus művekben, míg nem lesz nemesebb semmivel amit ott leművelnek. Sőt néha kimondottan undorító, ahogy egy némelyik hölgy karakter "esetlenség" és "ártatlanság" címszó alatt a férfi hősökkel bánik.

Én speciel egyik betiltása mellett sem kampányolnék. Mindkét műfajnak van létjogosultsága., még a szemetek közül is, csak az a baj, hogy most már általánossá lett. A pornónak a pénz lett a veszte. Már nem adnak a minőségre, csak igyekeznek minél több pénzt kisajtolni belőle... bár a romantikus műfajnak is ez valahol veszte. De nem teljesen. Mert kb. Jane Austen óta megvannak a sablon karakterek. A legtöbb romantikus könyv, kb ugyanazzal ritmikával és hasonló férfi karakterekkel dolgozik. Mindig kell egy férfi, aki elérhetetlen, vagy valami kell, hogy legyen, hogy a szerelem ne legyen egyszerű, mert az unalmas. Azért a régi romantikus könyvekben is volt bőven ilyen karakter. A férfi aki lenézi a nőt, a férfi aki egy feleséget bezárt már a vártoronyba, és egy rangon alulit ismét elvenne (poligámia), a férfi aki rosszindulatú... és mégis az igaz szerelem zászlója alatt fel lesznek mentve.

Nem mentem el a kérdés mellet. Az első két bekezdésem a kifejtés volt.

A kulcsszó az érzelem. Hogy hát azért mégis... ha érzünk akkor minden meg van magyarázva. A twiligt mint könyv kb csöpögött mint az én konyhai csapom, illetve a tw egy mélyen vallásos mormon nő írta, aki a vallási dogmáit illesztette fantasy(???) környezetbe. A szürke sorozatban meg több kötetben bontakozik ki az, hogy Szürke valami lelki trauma miatt ver mindenkit az ágyban, és Sztázi a kiválasztott aki majd kezeli a lelkét. Ennél mélyebben én nem is megyek bele a művek taglalásába, mert egyik sem járt még a kezem ügyébe, bár a twilightot már filmen láttam.

És bár ők a leghíresebb példák, de nem ők legrosszabbak! Nekem a személyes démonom a Gyönyörű sorscsapás címzettű könyv volt, ahol a férfi főhőst próbálják egy cukormackónak eladni. Kenyérre lehet kenni a fiút, ha az igazán szeret téged. De ha dobod, akkor hifiket csapkod a falhoz és a trash lakberendezés lelkes új követője lesz. És persze többször is kihangsúlyozzák, hogy hát egy kicsit agresszív, és dühkezelési gondjai vannak, de a nőt nem bántja... de a valóság meg az, hogy mindig a konyhabútorral kezdődik a történet és X év múlva a nő agyvelejével ér véget. És akkora rajongótáborra van a férfikarakternek, holott, egy sima erőszakos, féltékeny állat, hogy én őszintén megdöbbentem. Oldalakt ömleng mindenki azon, milyen cukifiú - és valahogy senki nem találja aggasztónak, hogy hirtelen felindulásból képes az ágyat tokostul a falhoz csapni?