Hogyan legyek újra szerelmes és hogyan legyek boldog? (többi lent)

Előre szólok hogy hosszú lesz. Az egész eleve ott kezdődik hogy legutoljára talán ovisként gondoltam arra hogy majd férjhez megyek,esküvőm lesz stb... Aztán ez kb ennyiben is maradt sőt a közelmúltig egyáltalán nem akartam házasodni. Két évvel ezelőtt ismertem meg egy fiút, ő volt nekem mindenben az első, előtte a max az a csók volt. Már 19 múltam amikor találkoztunk és összejöttünk. Én addig tomboy ként éltem már évek óta. Érte ugyan nem azonnal de szinte teljesen magváltoztattam magam és az életemet, sajnos sokkal nagyobb hatása volt rám mint kellett volna, pedig előtte nagyon jól éreztem magam, imádtam az életem hiába nem volt tökéletes. Ő nem akart elengedni de teljesen felvállalni sem, amikor vele voltam akkor a világ egy szép hely volt, nélküle elviselhetetlen. Mérgezett szinte. Depressziós lettem, rohamosan fogytam mert nemhogy étvágyam nem volt de még a vizet is csak nehezen nyeltem le. Könyörögtem hogy dobjon ki mert nem voltam biztos hogy magamtól el tudnám hagyni, nem tette, bizonygatta hogy szeret. Közben a mostanra férjem elkezdett a lelkemre beszélni, hogy ez így nem jó nekem, de annyi minden másról is beszéltünk, megnevettetett hogy elkezdtem belé szeretni miközben a másikról lassan lemondtam, így volt erőm otthagyni. Viszont nem volt átmenet, azonnal összejöttem a férjemmel akivel először minden hibátlan volt, én is meglepődtem hogy mennyire enyhén fáj a másik hiánya. Aztán a párom tett pár dolgot ami miatt megrendült a bizalmam benne és az én maradék önbizalmam megint elköszönt. Próbáltuk helyrehozni, úgy tűnt sikerült is. Innen volt a bátorság a házassághoz is. De itt megint jöttek a problémák. Nem akart beszélni a családjának rólam (külföldi)még az eljegyzés után sem (eljegyzés sem volt igazából csak közölte hogy ő el akar venni), ezután kiköltöztünk ausztriába pedig sosem akartam ide költözni. Az hogy én mit szeretnék az életben általános hülyeségnek van kikiáltva és még az ábrándozásért is megy a morgás. Aztán jött az esküvő, amit azért én szerettem volna ha legalább a valami kategóriát megüti (nem akartam pénzszórást főleg hogy most csak az én fizetésemből élünk egy éve) de azt hiszem az sokmindent elmond hogy a karikagyűrűket én vettem egyedül (az eljegyzéskor dolgozott és messze több pénze volt mint nekem) mert az nem volt, azt az esküvő előtt is hordtuk, ő elhagyta az esküvő reggelére az esti buliban. Őt idézem amikor meglátta azanyakönyvvezetőt "szegény, ő milyen szépen felöltözött mi meg csak így" még én voltam a legjobban kiöltözve a blúz fekete farmer kombóval, mert kijelentette hogy ő utcai ruhában jön mert minek annyira költözni amikor senki sem látja, így már nekem sem volt kedvem. Rohantunk oda is mert miattuk(ő hozta a tanúkat) késésben voltunk, és onnan el is mert az egyik tanú ment vissza dolgozni. Ő akart koccintást, de elfelejtette hogy a pezsgőt csak ő tudta volna megvenni mert nálam már semmi pénz nem volt. Szóval az is elmaradt, kimondtuk a két igent és aláírtuk a papírt, csak a hihetetlenül kedves, angyali anyakönyvvezetőn múlt hogy nem lett tényleg katasztrófa hanem legalább ez szép volt. Én annyit szerettem volna igazából ha a polgárira csak szépen felöltözünk, hétvégén meg elmegyünk bulizni egyet a barátainkkal. Neki ez sem volt jó merthogy minek, sőt még megkaptam hogy ha annyira esküvőt akarok akkor csináljam meg egyedül és legyen meglepetés neki. Ezek miatt viszont még most is borzasztóan csalódott vagyok, főleg azért mert aztán ő az összes pénzét, sőt az én vésztartalékomat (amit ha most felhozok akkor persze jön hogy ja, nagyon sok volt az a 160000forint...) elküldte a testvérének mert hogy náluk mindenkinek nagy esküvője van és mindenki beleadja a kiszabott összeget, mi egy zsebkendőt sem kaptunk azóta sem a családjától. Másrészt meg azért mert nevelőanyám felajánlotta hogy náluk a balatonon csinálhatunk bulit, állja az egészet nászajándékként de ő akkor is azt akarja hogy legyen szép esküvőnk. Erről persze itthon hallani sem lehetett mert neki ne fizesse más...

Most ott tartok hogy hiába csinál bármit, akkor is csak pár pillanatig érzem jól magam, egyébként viszont mindig bennem van a csalódottság hogy ő tudja hogy ez nekem mennyire fontos volt és mégsem érdekli. Pedig állítja hogy szeret, bizonyítja is, azóta állandóan beszél rólam a családjának akiknek egyáltalán nem vagyok ellenére, mindig kérdezik rólam (akkor is amikor nem tudják hogy hallom a beszélgetést). De egyszerűen nem tudok boldog lenni, azt látom hogy az amit anno terveztem az életemmel a kukában landolt, minden vágyammal és álmommal együtt és csak az övéin dolgozunk. Ha rajta múlik nekem nem lesznek "nagy napjain" és ettől mindig megfájdul a szívem. Szeretem, nem akarom elhagyni de nem vagyok szerelmes vagy legalábbis nem annyira mint régen. És sajnos boldog sem vagyok pedig mindenki azzal jön hogy ragyogunk és milyen szépek vagyunk együtt.

Nem tudom hogy az lenne a megoldás hogy valahogy erőteljesebben fellépni a saját akaratom mellett és közben megpróbálni újra "beleesni" vagy hagyni az egészet. És ami miatt még fontos volt leírnom az exemet, neki azóta is van egy kapcsolata, össze vissza csalja a menyasszonyát, mások előtt arról beszél hogy mikor és hogyan fogja otthagyni és folyamatosan alázza, de közben meg amikor együtt vannak olyan idilliek, miközben a férjem nem hajlandó megfogni a kezem az utcán merthogy ez neki furcsa érzés hogy olyankor elkezd izzadni a tenyere meg elkezd "izgulni".

Köszönöm ha valaki végig olvasta, igazából csak jól esett leírni szóval bocsánat ha valaki valami értelmes dolgot várt