Férfiak! Ugye a legtöbb pasinak esze ágában sincs bántani a nőket? Nem kell félnem?

Sokszor hallottam, hogy akit gyerekként bántalmaztak az később nem tud kapcsolatot kialakítani a férfiakkal és esetleg bebeszéli magának, hogy leszbikus mert tart a férfiaktól vagy csak utálja őket. Mindig elintéztem annyival, hogy Hát ez szomorú, de velem nem történhet ilyesmi. De délután rájöttem valamire.

Apám elég sokat iszik, gyerekkorom óta sérteget és sokszor meg is vert. Régen szinte minden nap, rettegtem is tőle.

Pár éve már nem nagyon tud megütni, mert nem hagyom magam. Habár nem sokat tehetek, mert elég pici vagyok és ő sokkal erősebb nálam. Ráadásul rámjön a sírás és a remegés szóval nehéz összeszedni magam, hogy meg tudjam magam védeni.

21 éves leszek, eddig nem volt ilyen gondom. De ma előtört bennem az érzés, hogy én félek a férfiaktól!

Nem azt mondom, hogy betegesen, de tartok tőlük. Vagy inkább úgy mondanám, kétségeim vannak.

Ha pl. egy nagyon erős, izmos pasi közelít hozzám akkor rámjön a nehéz légzés, mert ő annyira erős lehet, én meg nem és ez aggaszt. Nem szeretek közel lenni hozzá.

Az eddigi pasijaim is olyan nyálasak voltak. Erre most jöttem rá, hogy visszagondoltam. Valahogy olyan kis... tudjátok. :) Szóval nem az, aki ha verekedésre kerülne sor könnyedén meg tudna engem (vagy akár magát) védeni.

Nem azt mondom, hogy 40 kilós tagbaszakadt alakok, de inkább ilyen piperkőcök voltak. Nem zavart, csak most vettem ezt észre.

Bár volt már pár igazán férfias pasim is, de ők személyiségre voltak mások, kedvesek aranyosak, kicsit lelkizősek is talán.

Vannak férfi barátaim, semmi problémám velük, jól el tudunk hülyéskedni és beszélgetni. De csak amíg nem éreztetik velem, hogy jobbak, erősebbek nálam.

Alapvetően kedvelem a férfiakat, jobban mint a nőket. A nőkkel nem is tudok semmiről sem beszélni.

De most elgondolkodtam, hogy mi lesz ha olyan pasit kapok ki egyszer aki verni fog? Én annyira meglepődnék és egy világ omlana össze bennem, hogy hirtelen nem tudnék védekezni sem, totál lefagynék.

Most nagyon félek, igazából magam sem tudom mitől de a sírás kerülget.

Az lenne a fő kérdésem, hogy ugye a legtöbb pasi sosem üt meg nőt? Kb. a pasik hány százaléka ilyen verekedős? Engem még soha nem ütött meg egyik barátom sem, de apám állandóan és mindkét nagypapám erőszakos volt (nem velem, csak a családtagoktól tudom). Így nem tudok viszonyítani. Sok az ilyen agresszív férfi vagy ne aggódjak emiatt?

Megnyugtatnátok, hogy a legtöbben nem vagytok ilyenek? Nem tudom mit gondoljak :(

Egy ismerősöm azt tanácsolta keressek egy izmos, erős pasit aki mellett biztonságban érezhetem magam és aki megvéd. De az a problémám, hogy én ezt nagyon nehezen tűröm el. Nem vagyok olyan, mint más nők én nem szeretem a gyenge nő szerepet játszani. Rosszul érzem magam, ha ki vagyok szolgáltatva és nem tudok egyedül létezni. Sok nőt látok, aki ilyen, hogy egyedül semmire sem képes, nekem ettől a gyomrom felfordul.

Viszont azt nem tagadom szeretném, ha olykor legalább lelkiekben mellettem állna valaki, amikor esetleg elgyengülök.

Na mindegy is.

Bocs, a lelkizésért és hogy hosszú lett.

Kiírhattam volna ezt a sok nyavalygást a csajoknak is, de titeket akartalak megkérdezni, mert a nők hiába írják nekem, hogy a legtö9bb pasi kedves velük és nem ütne meg soha egy nőt, ti tudjátok mi játszódik le bennetek, és mi az a dolog ami miatt már erőszakhoz folyamodtok.

Bár gondolom, sokaknak eszébe sem jut, nem akartam általánosítani.

KÖszönöm, aki szakított rám időt és végigolvasta a történetem. Kérlek, ha nem túl nagy kérés a válasz mellé írjatok nemet és életkort is. Kösz szépen.