Szoktátok úgy érezni, hogy mindenhonnan kilógtok és ezért nem találtok párt vagy akár barátokat?

Szinte mindig. Elmagyarázhatatlan. Én idealista vagyok, jelképekben gondolkodom, ötletek, kreativitás híve vagyok gondolatok terén. A legtöbb ember materialista, ravionális, földhözragadt, ahogy észrevettem. Szájukba kell rágni minden lényegi mondanivalót, amit közölni szeretnék, mert nem értik meg. :D Erre rátesz az is, hogy INFJ vagyok. Már ha metszed, hogy mi az.

Egyfolytába....

Én művészlélek vagyok + visszahúzódó. Kedves sem kifejezetten vagyok, bár ha lenne valaki, aki ennek ellenére meg akarna ismerni, az a szerető, ragaszkodó oldalamat is megtapasztalhatná. De ha nem, hát nem.

Igen, folyamatosan ezt érzem. "Majd beletörõdsz, hisz tudod, semmi sem változik."

Ugyan pártalálással nincs gondom (bár belsőleg nekem megfelelő férfit találni annál inkább...), de a barátkozás nehezen megy, nem nagyon tudok idegenekkel miről beszélgetni, meg nem is szeretem az üres fecsegést. Emellett elég zárkózott vagyok, meg ahogy már más is írta, nekem is határozott értékrendem van, önálló gondolataim, nem követem a tömeget, emiatt kissé kívülálló is vagyok.