Ha találkozunk, szerintetek hazakísérjem?

Ismerek egy lányt, van barátja, de furcsán viselkedik velem. A legrosszabb az, hogy kívánom őt, de soha nem volt semmi, mondjuk egyébként is 1x beszélgettünk személyesen egy keveset. Kicsit úgy érzem, valami hiányzik neki, egyébként sok barátja, ismerőse van, ki is mozdul, de bár nem vagyok nagy fb-ozó, akárhányszor nézek fel, az esetek zömében fent lóg (vagy előtte volt fent), ma meg felhívtam őt (egyébként első szóra megadta a számát is), és negyed órát beszélgettünk, szóval kicsit furcsa, hogy akkor ezek szerint talán nem sokszor van együtt a barátjával, pedig egy városban laknak, csak tudomásom szerint nem együtt. A lényeg, hogy születésnapján és névnapján felköszöntöttem, és megígértem neki, hogy majd meghívom valamire, azonnal bele is ment, és ma megbeszéltük, hogy a jövő héten találkozunk. Őszintén szólva nem tudom, mit tegyek. Az egyik felem tisztességtelennek találná, hogy kikezdjek vele, de neki voltak olyan megnyilvánulásai, amikről még a nők sem tudtak egyértelműen nyilatkozni, a másik felem pedig vágyik vele lenni, és arra tudok csak gondolni, hogy visszakísérném az albérletéhez, és bárcsak felhívna magához, vagy legalább csókolóznánk. Ha lehet, a lelkifröccsöt kérném mellőzni, én is tudom, hogy ez így gerinctelenség lenne, másrészt viszont soha nem kellettem senkinek, és azért csak izgat a dolog, hogy milyen lenne vele csókolózni vagy szeretkezni. Most nyilván szinte mindenki azt fogja írni, hogy hagyjam őt békén (igen, a gyakori is tele van talpig becsületes emberekkel, mint ahogyan a való élet is), mégis megkérdezném, hogy szerintetek mit tegyek. Korábban nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz dönteni ilyen helyzetben, másnak talán én is azt mondtam volna, hogy hagyja, de amikor benne vagyunk, akkor nem könnyű...