Nekem van igazam, vagy a barátomnak?

Hm, szerintem ha az egyik fél (nő vagy férfi, tökmindegy) ragaszkodik hozzá, hogy kifizethesse a saját részét, akkor bunkóság rákényszeríteni az akaratunkat, akár csupa jóindulatból is.

Ha a kérdező kényelmetlenül érezné magát, ha meghívnák (ízlés dolga), akkor a barátja helyében félretenném a normákat és elfogadnám tőle a pénzt. Ez jelezné, hogy egyenrangú félként kezeli.

Ugyanakkor itt mégsem egy közös elsőrandis vacsora számlájának a felezéséről van szó, hanem egy családi ebédről, ahol te meghívott vendégként szerepelsz. Ha rosszul éreznéd magad, ha nem fizetnél, az egész más, mintha csak azért fizetnél, mert "így szokás". Utóbbi esetben tényleg nem kéne elfogadniuk, előbbi esetben erős megfontolás tárgya kéne legyen.

Ha meghívtak, és ki akarod fizetni, az számomra úgy jön le, hogy te sem akarsz a "családhoz tartozni", hisz az ember idegeneknek, ismerősöknek fizet, nem a családnak...

A barátodnak van igaza.

Tesómnak és nekem is a diplomaosztója után ott volt a barátnőnk az étteremben. Apu fizetett egyben mindent. Föl se merült, hogy bárki adjon bele valamit.

Ne fizess semmit, érezd jól magad, szép nap lesz ez!

Ez egy meghívás, illetlenség, ha nem fogadod el.

Ha egy esküvőre mennél a barátoddal valamelyik családtagjához, te akkor is kikérnéd a végén a számlát?

Ti, mai fiatalok kicsit túlzásba viszitek a filléreskedést és ez ebben a helyzetben még sértő is lehet a család számára.

Úgy illik, hogy megköszönöd a meghívást és a barátodnak viszel valami ajándékot a diplomaosztó alkalmából.

Általában azért szoktam meghívni valakit, mert szeretem / nemtől függetlenül/, és meg szeretném osztani vele életem boldog/talan/ pillanatait.

Ez nem a pénzről szól.