Normális, hogy úgy érzem, hogy huszonévesen folyamatosan egyedülállóként rengeteg dolog kimarad az életemből és hogy ez nagyon fáj?

Miért nem inkább arra fókuszálsz, hogy mi az, amit megtehetsz egyedülállóként is (vagyis sokkal könnyebb) és ezekkel a lehetőségeiddel élsz. Pl. tanulmányút külföldön, előrébb jutni a karrieredben, sok csajos estét tartani a barátnőkkel stb.

Lesz még bőven lehetőséged megtenni a párosan jó dolgokat is. :)

ebben a kérdésben csak annyi a gáz, meg az itteni csajokban, akik egyedül vannak, h ha ráírna mondjuk pár férfi ezekre, h tegyünk egy próbát, akkor szóba se állnának velük, mert ez az oldal nem való ismerkedésre, ami tök gáz, ha belegondoltok, mert esélyt se adtok se a ffinak, aki rátok ír, DE a leggázabb, h magatoktól is eldobtok egy esélyt, pedig sose tudni, és egy kis levelezésbe nem halt még bele egy csaj se, a fb posztolások helyett inkább fogadjátok sok szeretettel a nem szexista, normális férfiakat, akik mondjuk kíváncsiak lennétek rátok. Ezt tudom tanácsolni, esélyt sztem rengeteget kaptok, és a nagy számok törvénye alapján egyszer be fog jönni, és ne rinyáljatok, mert attól nem lesztek vonzóak, olvasgassátok a férfiakat, akik rinyálnak, azokhoz mennyi kedvetek lenne?? Hát nem sok, igaz? :D

26f